Fülöp Kálmán: Lelkem simogattad
Emlék Havolt falváról
Még folyton keresem
napjaim arcán
a változást.
Valamiben, ami már
nem az enyém,
de még agysejtjeimben
fel-fel villan léte –
egy ágy a kertre néző
kis konyhában…
Nem messze a kályha
simogató lángja.
Széles mosolyoddal
melengetted arcom,
magnó dallamára
keringtünk a nyárban,
fent a domboldalra
magasodó kertben
dohányillat selymén
simogattad lelkem.
Pusztai Péter rajza