Nászta Katalin: mikor szembejön veled a tegnap
szépítheted a múltad
szétesik, mint káros
hazugságra épült
alap nélküli város
a vágyaidra fűzött
lázgörcsös ájulások
kiméráinak ágyán
ugyan mi más lennél
az önarcképed gyáván
mind megmarad, amit
a szívfalakba véstek
onnan nincs lemállás
örökkétig fájnak
azok a vérpecsétek
véres stigmáid közül
a megbocsátott gyógyul
a többi húscafatként
verdes – vallatlanul
2019-01-18
Pusztai Péter rajza