Ady(100): Csáky Zoltán

Ady Endrét keresik?

1977 márciusában mikrofonnal és filmfelvevőgéppel a költő nyomában járva, Zilahtól Nagyváradig különböző korú és foglalkozású embereknek tettük fel a kérdést: ki volt Ady Endre?

Zilah. A Wesselényi-szobor előtti ösvény a város legforgalmasabb gyalogátjárója.
– Ady Endréről mi jut a néni eszébe?
– Az, hogy szeretem, és hogy mindig jólesik, ha hallok valami jót és valami szépet. Mert az embernek kell, hogy mindig adjon, és hogy mindig kapjon. Mert csak az a tiéd, amit másnak adsz.
– Sokat forgatta a verseit?
– Olvasgattam.
– Melyik Ady-vers maradt meg az emlékezetében?
– Na, várjon csak… nem tudom megmondani, de azt nagyon szeretem … Szeretném, ha szeretnének … Se rokona, se ismerőse nem vagyok senkinek. Vagyok mint minden ember titok, fenség, lidérces messze fény, lidérces messze fény… és még valamit szeretek, mert szeretem Adyt, szeretek mindent, ami szép és nemes és mindent, ami egy lépéssel előbbre visz.
– Hány éves?
– Én hetvenéves vagyok.

Ugyanott, középkorú, átalvetős asszonyok…
– Ady nevéről mi jut eszükbe?
– Ady Endre egy költő volt,
– Idevalósiak, zilahiak?
– Nem, mink Perecsenből.
– Ismeri a költő verseit, hallott róla?
– Hát már rég… el is felejtettem.
– Hát nekem az jut eszembe, hogy van itt egy kollégium, azt Ady Endrének hívják, és ide jártak tőlünk a faluból is ebbe az iskolába, de egyéb nem jut eszembe.
– Jeles ember volt?
– Jeles embernek tudom, író vagy … de nem tudnám megmondani.
– Mikor élt Ady?
– Nem tudom megmondani.
– Most él?
– Most már nem hiszem, hogy éljen.
– Hol született?
– Talán Szalontán, nem, vagy tévedek? Nem tudom. Vagy itten Szilágyban, nem tudom megmondani.

Szilágyballa. A szövetkezeti bolt előtt középkorú falusiak…
– Bátyám, mi Ady Endre nyomában járunk, ismerős magának Ady neve?
– Hát hallottam, de nem tudom, hogy mit is mondjak.
– Ki volt Ady?
– Ady egy költő volt, nem?
– Meg tudnák-e mondani, mikor élt Ady Endre? Esetleg nevezzenek meg még egy költőt.
– Hát… Petőfi Sándor.
– Adyról annyit tudunk, hogy egy ügyes költő volt, és van egy iskola Zilaj városában, ahol a gyermekeink tanulnak. Annyit tudunk róla… Még tudnánk, csakhogy elfelejtettük, mert régen tanultuk, ezelőtt ötven évvel.
– Hol született a költő?
– ?, …Marosvásárhelyen… Szóval, nem tudjuk, nem jut eszünkbe… Csucsa mellett született…
– S milyen ember volt Ady Endre?
– Hát nem volt rossz ember, jó ember volt, okos ember volt, így hallottam. Csak egy kicsit tán, így hallottam, részeges volt.
– Hány éves maga?
– Én negyvennégy. Azt akarom mondani, az egy korrekt ember volt, a munkásnéppel együtt volt. A szegény népet kisegítette és pártfogolta. Szóval, kiemelte a szegény népet, így hallottuk.

Valahol az országúton Érszakácsi felé… Középiskolás diákok …
– Milyen tanulónak tartod magad?
– Jónak.
– Elmondanál egy Ady-verset?
– Nem nagyon tanulunk Ady-verseket, nem tudok kívülről elmondani egyet sem. Általában nem a verseket, inkább a regényeket szoktuk olvasni.
– Hol született Ady?
– Most Adyfalvának nevezik azt a falut, nem tudom a régi nevét.
– Van-e valami köze a költőnek Zilahhoz?
– Azt hiszem, hogy itt tanult Zilahon.

Szilágyballa és Sarmaság között, az országúton…
– Jó napot! Bátyám honnan jön?
– Szilágybarláról, megyek a piacra.
– Ki volt Ady Endre?
– Ady Endre? Hát egy költő volt.
– Olvasta verseit? Emlékszik valamelyik verssorára?
– Mán én megmondom úgy, ahogy van, nem nagyon emlékszem. Az idő is elhaladt. Öregszünk. Hanyatlunk.
– S milyen költőnek tartja?
– Hát egy hazafias költő, Petőfivel együtt ők hazafias költők voltak.

Az érszakácsi erdő közelében, idősebb falusi emberek…
– Mit hallott Ady Endréről?
– Nem hallottam én semmit.
– Ady Endréről.
– Nem hallottam!
– Tőlünk nem messzire, itt az erdő alatt, hogy hívják a falvakat?
– Hát az csak Szakácsi, majd lennebb Szarvad, Tasnád.
– Adyfalváról nem hallott, bátyám?
– Nem hallottam.
– Tasnádtól nem messzire van Érmindszent, ma Adyfalva.
– Lehet, ugye én nem jártam arrafelé.

Az érszakácsi erdőn túl a falu felé futó ösvényen…
– Jó egészséget, hány éves, bátyám?
– Kérem, az idén hetvennyolc.
– Ady Endréről hallott?
– Ady? Endre? – nem hallottam.
– Idevalósi tetszik lenni?
– Én ide, én itt születtem.
– Itt, nem messzire van Ady szülőfaluja, Érmindszent, ma Adyfalva, nem hallott a költőről?
– Hiába, nem hallottam.
– Hallottam, Ady Endrét keresik. Az az öreg bácsi mondta. Én tudom, hogy hol van. Meg tudom mutatni a falut. Szülőházát tudom, hol lakott, hol született… ennyit tudok. Iró volt. Elköltözött.
– Mikor élt Ady Endre?
– Rég, tán még a nyolcszázas években. Nem tudok róla magyarázni egyebet, többet, mint csak a lakását meg a íaluját.

Érkávás. A falu főutcáján idősebb parasztemberek…
– Ki volt Ady Endre?
– Ady Endre? Az volt a szegényeknek a pártján, szóval a pártfogója, nem tudom jól kifejezni.
– Ide nem messzire van Adyfalva. Járt ott?
– Hát hogyne, tudom is hun van a háza.
– S nagy ember volt Ady?
– Én nem ismertem.
– Mikor élt?
– Hát azt se tudom.
– Rég meghalt?
– Azt hiszem, hogy száz évvel ezelőtt. Hát mit mondjak, hogy jót akart a szegényeknek, és kérte a bárókat meg a grófokat, hogy osszák a földet a szegényeknek. Ilyesmit beszélnek róla.

Ady Endre szülőháza előtt, Adyfalván …
– 1958 nyarán a falu lakói folyamodványban fordultak a kormányhoz, amelyben kérték, hogy Érmindszentet Adyfalvának nevezzék el. Onocean Vasile, az akkori párttitkár volt a folyamodvány egyik elindítója.
– Az úgy volt, hogy szerveztünk egy közgyűlést – és összehívtuk az öregebb bácsikat, s akkor közösen mind az egész falu kérte azt, hogy itt született egy költő, Ady Endre nevezetű, és viselje ez a község az ő saját nevét. Mert büszkék vagyunk, hogy itten a faluban nálunk is volt egy költő. Méltán viseljük a nevét, nagyon örülünk most ennek a köves útnak, igaz hogy régóta készül, de legalább az idénre elkészül, hogy tudjanak jönni-menni a puják az iskolába az autóbuszjárattal. Ady ezt az utat megszerezte nekünk.

Nagyvárad. Az Ady-emlékmúzeum bejárata. Középiskolások …
– Kérlek, válaszoljatok őszintén, szívesebben forgattok mai versesköteteket vagy pedig Ady Endre köteteit?
– Én őszintén megmondom, szívesebben forgatok Ady-verseket, gyakran előveszem, mert szerintem Ady nagyon mély és igaz volt, és én kedvelem Adyt, pontosan nem tudnám megmondani, miért, de úgy érzem, hogy hozzám, a fiatalságomhoz közel áll… Bennem a forradalmár Ady él, aki már versben megjósolta a forradalmat… Mondhatnám, Ady itt született újjá Nagyváradon, és hát feltétlenül büszkék vagyunk erre, nagyon szeretjük, talán azért, mert megtaláljuk verseiben önmagunkat.
– Melyik versére gondolsz?
– Hát nem tudnék most válaszolni… Ifjú szívekben élek… Nem tudom elmondani, még nem tanultuk a verset.. .
– Énhozzám nem áll közel Ady Endre, egy kicsit túl kihangsúlyozza az érzéseit, annyira, hogy az ember szinte látja maga előtt vizuálisan megjelenítve a leírt szavakat, fogalmakat… Én szeretem Adyt a szimbolizmusa miatt… Ő a váradi ifjak barátja, lelkünk egy része, hisz azokon az utcákon sétálunk, ahol valamikor ő is végigment, látjuk a Brünn Adél házát, eljövünk a Müllerei előtt, hát mi kell még ennél több?… Olyankor megdobog az ember szíve, és arra gondol, hogy ilyen költő is létezett, s hogy pont a mi városunkban élt, ahol mi születtünk, hát ápoljuk mi ezt, méltók vagyunk a nagyváradi Adyhoz?
– Igen, ápoljuk, létezik itt Nagyváradon az Ady-kör, ahol hetenként összegyűlünk, legutóbb Varga Vilmos Ady-lemezét hallgattuk, majd beszélgettünk …, amiért szeretem én Adyt, az az, hogy őbenne van egy bizonyos nyerseség, ő kimondja azt, amit érez, nem takarja s nem hallgatja el. Akárhová elmegyünk és megkérdik, hogy a magyaroknak ki a legnagyobb költője, én azt mondom, nekem az a véleményem, hogy Ady, Ady a legnagyobb magyar költő, és kell őt ismerni, valamennyiünknek ismernünk kell az ő verseit … Tulajdonképpen nekem azért tetszik Ady Endre, azért szeretem, mert szerintem egy ember csak akkor lehet igazán nagy, ha őszintén kinyilvánítja véleményét, s Ady vállalta ezt és ennek a következményeit is.
– Játsszunk egy játékot! Ady Endrét itt, Nagyváradon 1903-ban az Egy kis séta című antiklerikális cikke miatt három napi fogházbüntetésre ítélték, amit a költő le is töltött. Mit vinnétek be Adynak a cellába? Mivel segítenéd ki?
– Egy darab kenyeret.
– Nem tudom.
– Papírt és írószerszámot.
– Talán azt vinném be, ami nekem a legjobban tetszik: könyveket.
– Én azt a cikkét vinném be Adynak, amiben később megemlékezik, hogy be volt zárva.
– Talán a francia forradalom történetét nyújtanám át neki.
– Biztatnám, hogy ő az ifjú szívekben él még mindig.
– Én egy üveg bort adnék át Adynak.
– Marx Tőkéjét.
– Én hasonlóképpen, fiatalokat vinnék be hozzá, akik megmondanák neki, hogy együtt tartanak vele, s nem hagyják, hogy nyíltan támadják.
– Egy meleg kézfogást ezért a cikkért.

2019. január 27.

1 hozzászólás érkezett

  1. csáky zoltán:

    Helló ,Zoli,remek !
    Z

Szóljon hozzá!