Az Ady évfordulók – akár a születésének, akár halálának okán –könyvtárnyi irományt hordtak össze Ady Endre költészetéről, politikai és esztétikai jelentőségéről, költői „forradalmáról”. A halála óta eltelt évszázad, illetve a születésétől számított közel másfél század nem voltak elegendők ahhoz, hogy az Ady körüli elvi, világnézeti és esztétikai viták véglegesen elüljenek, letisztuljanak. Ady Endre, ellentmondásokkal terhes kora oly mértékű és érzékenységű látnokának bizonyult, hogy a világ társadalmi feszültségeinek mindegyre elodázott, feloldatlan helyzetében szerre visszanyeri időszerűségét. Költők, írók, gondolkodók, társadalomtudósok, politikusok merítenek szüntelen az Ady-jelenség tanulságaiból, s a róla szóló vélekedések, értékelések, szellemi jelentősége megközelítési módjai könnyen tanulságos mozaikká szervezhetők. Szerencsére, az Ady-irodalom, amennyire bőséges, annyira elérhető is, tanulmányozható és értékelhető. A Káfé Főnix, legjobb hagyományaihoz híven, jó ideje követi nyomon Ady Endre jelentőségének és szellemtörténeti szerepének az alakulását az általa hátrahagyott, illetve a róla szóló gazdag, ellentmondásos források tükrében.
Ady Endre kevéssé ismert publicisztikai tevékenységét az Ady Endre beszól… sorozatunk kívánja olvasói közkinccsé avatni, ehhez csatlakozik az új esztendő első napjaitól Ady(100) cím alatt indult virtuális antológia, amelyben nagy költőnk képét igyekszünk mozaikszerűen kirakni az irodalom, az emlékiratok és a hozzá közel álló kortársi vélekedések tükrében. Antológiánkhoz természetesen létező, elérhető, igen értékes forrásokat használtunk fel, mindenek előtt a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Digitális Irodalmi Akadémia, a Magyar Elektronikus Könyvtár állományából merítve, de nagy hasznát vettük a költő születésének centenáriuma alkalmával megjelent irodalmi-közéleti folyóiratok ünnepi számainak (Igaz Szó, Korunk, Tiszatáj), a Román Televízió magyar adása korabeli ünnepi műsorainak, a Romániai Magyar Szó 2007-es megemlékező mellékletének (a 140. születésnap alkalmával). Tartalmas hozzájárulást jelentett az a versgyűjtemény is, amely Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről címmel jelent meg 2002-ben, a Petőfi Irodalmi Múzeum égisze alatt, Vezér Erzsébet és Maróti István válogatásában, szerkesztésében. Antológiánkhoz felhasználtuk még a sógornő Ady Lajosné visszaemlékezéseit (Az ismeretlen Ady), Makkai Sándor kitűnő elemzését (Magyar fa sorsa), Dénes Zsófia, Ady egykori menyasszonya esszégyűjteményét (Ami a százból kimaradt), Bölöni György publicisztikai kötetét (Egy forradalmi nemzedék), Révész Béla emlékiratát (Ady), Benamy Sándor memoárját (A XX. században éltem).
Az emlékezés-idézés, természetesen, a következő napokban is folytatódik… /CsG/