Kétség nem fér hozzá, hogy Soros György utópista. Rendben, de mi az az utópia? Természetesen mindenkinek más. Nekem például valamikor a száz vagy kétszáz év múlva elképzelhető világ volt az első ilyen élményem, amikor még fel se szállt Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa, hogy megkerülje néhányszor a Földet. Nem úgy, mint Magellán, horizontális dimenzióban, hanem onnan felülről nézte bolygónkat, és megállapította, amit lát, ragyogó. A létezés csodájával hivatalból se foglalkozott, ahhoz egy filozófust, egy élettanászt és a közhangulattól függően egy papot kellett volna kilőni a bolygóközi térbe, akik aztán megállapítják, hogy a csoda ezúttal is elmarad, mert a földi társadalmak bizony nem tökéletesek. És ezen a ponton válik az utópia átfogó társadalom- illetve államelméleti elképzeléssé, ami fölöttébb izgatta az emberi fantáziát. S hogy mikortól… Azóta, hogy az addig egyszemélyű, mondhatni személyes ábrándok közösségivé válhattak, következményeik mindenképpen.
De most vissza kamaszkorom utópiáihoz: minden trafikban árulták, ha jól emlékszem, darabját egy lejért, azokat a tudományos-fantasztikus füzeteket (olcsó papír, gyenge nyomás), amikben hihetetlen, és mégsem hiteltelen elbeszélések voltak az Androméda-ködről, a Plútón vagy azon is túl felépített, a földivel párhuzamos, de a mienknél százezer, akár egymillió évvel is öregebb mindentudó civilizációról, s az Orion-öv fénygömbbe zárt üzenete volt egy földöntúli szépség. Megjelenik a város közepén, hárfa- vagy lantdallamok hullámzásában pillant ránk, egy tán sokezer fényévnyi távolban levő világ üzenetét hozza. Ezt az égi jelenést szentképnek, újabban hologramnak szokás mondani, utóbbival tán még csak a laboratóriumban kísérleteztek.Aztán vége lett a romantikus csillagközi utópiának, a sci-fi műfaját már csak a filmesek pátyolgatták, amiből meg az lett, hogy mindenből tud. fant. marhaságot forgattak, még egy nagyon valószínű világvégéből is. A világsikerrel kacérkodó Csillagok háborúja szerintem ennek a brosűrsorozatnak a folytatása, de látványelemekre átkódolva. Mint minden fizika vagy filozófia, az utópia is önmagába fordult: társadalom jobbá vagy csak másmilyenné alakítása, mert az éppen létező nem jó, vagy jobb is lehetne, mint amilyen.

Morus Tamás

Az utópiával az a helyzet, hogy a romantikát elnövi az ember, minél mostohábbak társadalmi tapasztalatai, annál hamarabb. Az eszményi társadalom ábrándképeit pedig az ellenpólus, a disztópia rettenete váltja fel. Kettejükben egyvalami közös: hogy egyik is, másik is elképzelt valóság. Ötszázhárom évvel ezelőtt az angol Morus Tamás (lordkancellár, gondolkodó, író, politikus) egy olyan eszményinek mondott társadalom (a jelző szinonimái: tökéletes, teljes és mindenekelőtt emberi) képét adta, amiből sikoltozva szokás megébredni. Ez az általa elképzelt társadalom és állam rosszabb, mint Orwell 1984-e, amit az ellenutópiák félelmetes példájának mondanak. Legalábbis a huszadik-huszonegyedik században, amikor a félmúlt meg a jelen világa tobzódik a rémségekben.
Nos, milyen a most már ötszázéves, tökéletesnek mondott társadalom? Nincs magántulajdon, a közösségi vagyon mindent beszippant. A vagyon szót egyébként kerülik, mindennel, ami hagyományosan gyarapítja az embereket, megvetően bánnak. A vécéket aranyból készítik, mert a vasnál hitványabb ez a fém, vasból gépeket lehet konstruálni, amik a köz gyarapodásához járulnak hozzá. Ismerős tézis, nemde? Morus pont olyan végletes, mint néhány évtizede Mao a kínai kultúrforradalmával. Nála még a ruha is az államé, a szigorúan egyforma uniformis. A házak is egyformák, a települések szintén. Mindenki dolgozik, és a termés, illetve termelés végterméke a közösbe kerül, amiből szükségleteinek megfelelően részesül. Ez is ismerős, a pártkongresszusok kollektív víziója volt a keleti glóbuszon. Természetesen pénz sincs, és igaz, hogy a munkaképteleneket, az özvegyeket, betegeket, rokkantakat ellátják, de csak egy ideig. Nekik kijár a „kegyes halál”, jogukban áll öngyilkosnak lenni, vagy ha kérik, a közösség öli meg őket. Mindent totálisan beszabályoztak, a fiatalok napi rendjét, a gyermekek és öregek kapcsolatrendszerét, a házaséletet, a nap dinamikáját, ugyanakkor programszerűen felszámolják, sőt büntetik az egyéniség, a másság minden megnyilvánulását. A kritikát, különvéleményt is. Ez a tökéletes társadalom! Egysíkú, unalmas, uniformizált, jellegtelen. A tömeg arctalan és dehumanizált, és úgynevezett közösségi célok megvalósítására kényszerítik. Ismerős ez is, az államszocializmus és a romániai vízió, a nemzeti kommunizmus, aminek az alapjait éppen mi kellett volna lerakjuk.

Soros György

Miért hozta magát a társítás: Morus és Soros, és tovább, Soros meg az utópia? Hát csak, mert ez a Magyarországról az Államokba átszármazott milliárdos, akit nem kell bemutatni, neve legkevesebb százötvenszer megjelenik rádióban-tévében-nyomtatásban. Naponta. A rendszerváltást követően, annak pedig idestova harminc éve, változatlanul hatalmas volt a népszerűsége. Udvarhelyen is.
„Soros pénzt adott, abból rendeztük az egész Erdélyre szóló iskolai találkozókat a Bethlen Gábor-iskolában ”– mondja egy pedagógus. „Ha az akkor újdonságszámba menő számítógépek kellettek, írtunk Soroséknak ” – mondja egy másik. A Nyílt Társadalomért Alapítvány amolyan varázserszény és terüljasztalkám volt, az alapítót pedig mint valami újabb kori csodatévőt emlegették mindenütt Kelet-Európában. S ennek az intézménynek valóban megvolt a maga nem kis értelme akkoriban: segíteni a posztszocialista államokban az áttérést a polgári időszámításra. Amikor a Soros-fiú, azt hiszem, a legnagyobb, Csíkszeredában is megfordult még a kilencvenes években, interjúra ültünk le. Az átalakulás dilemmáiról beszélgettünk, a mielőbbi felzárkózás előnyeiről, Románia akkor még nem volt uniós állam. S hogy a polgár jó értelemben vett individuum a totalitarista keleti társadalmak eszközembereihez képest.
Aztán beütött a krach. Három vagy négy évvel ezelőtt visszájára fordult ez a szimpátia, a válságban magának a világpolitikának az eseményei kaptak meghatározó szerepet. A Nyílt Társadalomért Alapítványok, illetve maga Soros a nyitottságot főleg az időközben tömegméreteket öltő migráció, pontosabban a migrációs válság forgatókönyvébe is bekapcsolta. Ezen a ponton vált utópistává. A világ egy olyan mérvű menekült- és terroristahullámmal szembesült, amire eladdig nem volt példa. A milliárdos a világ népeinek valamiféle összegyúrására vállalkozott, ami a kontinensen, a bolygó társadalmainak fejlődéstörténetében elképzelhetetlen. Noha a napi politikai közbeszéd tárgya, némelyek szerint csak sejteni, miben s hol. Tény, hogy a világ pénzpiacait bármikor képes megrendíteni, nemzeti valutákat bedönteni, a világpolitikában is hasonló szerepet osztott ki magának. És ezért kizárólag Európa fizet, mondjuk úgy, veszít, mindenki más csak nyer. Európa, mint számtalanszor elhangzott már, identitását veszítheti el örökre e megamanőver következtében. Ez a valóság, és nem a Soros-csomag része: a nagyhatalmak feje tetejére állították Közel- és Közép-Keletet, a most ötéves háború még tart Szíriában. Sorosnak ez ürügy arra, hogy egyszemélyű szuperhatalomként átgyúrja a néhány ezer eves európai lényeget, a kontinens közeli, illetve mindenkori sorsát. Ennek ellenpontja a magyar álláspont, ami szerint Magyarország változatlanul magyar ország legyen, és e törvény minden államban elsősorban a nemzeti meg a kontinentális adottságokat helyezi előtérbe. Nincs az a pénz és prókátori álokoskodás, ami ezen képes lenne változtatni. Nemcsak a világnak van többé-kevésbé kiköbözhető fejlődési dinamikája, hanem Európának, és együtt, de külön-külön is az európai államoknak. Ebben pedig nem Soros György diktálja a szempontokat. Természetesen nem a brüsszeli megvett politikusokra, hanem a népek akaratára kell figyelni. A magyarok szabadságharcnak mondják ezt a nem kilátástalan küzdelmet akár Brüsszel ellenében is, és ebben semmi túlzás. A szabadságharc mindig nemzeti lefolyásában, hatásaiban is. Márpedig a jelenlegi uniós kufárok ellen csakis szabadságharc lehet ez a harc. S a világosan kimondott népakarat, a legutóbbi választások okán is ez valóban szabadságharc. Az ott és itt, a minden határokon túl élő magyarság mondta ki döntését a bevándorlás ügyében. A z államhatárokat túlnövő nemzet.

Magánvéleményem

Tetszik-nem tetszik, Sorosnak egyszer igaza lesz, de csak ha a nermzetállamok túlérnek, mert fejlődéstörténetük, mint minden más állami-társadalmi mesterséges képződménynek, behatárolt. A mai európai nemzetállamok többsége a 18-19. században jött létre, némelyik az összerántó, más ellenkezőleg: szétszabdaló erők hatására. Minden érzelmi megfontoláson túl a pozitív felismerés ebben a létezésben, hogy a képviseleti, tanácskozó demokrácia és polgári közigazgatás a homogén nemzeti viszonyok között teljesedhet ki. Ugyanakkor az is igaz, a két rettenetes világháború az európai nemzetállamok konfliktusa miatt robbant ki, ennek lezárására dolgozták ki az egységes Európa-eszményt. Soros nagyobb léptékben dolgozik (lehet, én értékelem túl erejét és gesztusait), de amit megmutat, Isten-komplexusra vall, s ez, enyhén szólva beteges tünet. Tény, dollármilliárdokat költ arra, hogy bebizonyítsa, a nemzetállamok kora lejárt, egy nagyobb, ezért egy globális egységkép megkomponálásán dolgozik, még ha ezzel mint egy profi fundamentalista, lerombolja az európaiságot, mindent, ami magán viseli a polgári tudat, sőt öntudat jegyeit. Ókora mindenkinek volt, a mienket akár túl is nőtte Közel- és Közép-Keleten. Középkora nemkülönben, de a migrációs államok nagyjából meg is maradtak ebbéli állapotukban. Ezért sem összeegyeztethető a két világ, aminek most keverednie kellene akár erőszak árán is. Soros Amerika-imádata lenne a motiváció szerintem az Európai Egyesült Államok megszületésére, de amiben paradox módon nem lennének államok. Nemzetállamok. Hobsbawn balos történész volt, (megnézni, él még?), e futurisztikus látlelet az övé (A nacionalizmusok kétszáz éve c. munkájában): liberálisok és marxisták szerint a nemzetek kialakulása és fejlődése az emberi fejlődés pusztán egyik állomása, ami a családok létrejöttétől egészen a jövő egységes világáig tart.
Nem kizárt, sőt egyszer majd megvalósul az Európai Unió himnuszának e sora: Testvér lészen minden ember. Demokrácia-eszményünk szerint már most azok vagyunk. De itt nem a testvériségé a vezérszólam, hanem Európa és az európaiság túléléséé.

1. Ágoston Hugó:
   2019. január 30. 22:19

   HobsbawN (helyesen: Eric HobsbawM) balos (helyesen: baloldali, de mivel nem politikusról, hanem tudósról van szó, inkább: marxista) 2012-ben halt meg (tehát már nem él).

   A nacionalizmusok (helyesen: a nacionalizmus) kétszáz éve című munkája magyarul 1997-ben, eredeti angol nyelven (Nations and Nationalism Since 1780: Programme, Myth, Reality) 1991-ben jelent meg.

   A „migrációs államok” kifejezést nem találtam, nem tudom, hogy van helyesen…

   Reális gondok reális megoldásokat igényelnek. Soros Györgyön kívül nála is jelentősebb világintézmények is évtizedek óta foglalkoznak a menekültügy kérdéseivel (ENSZ, EU), s például ilyeneket mondanak/ajánlanak:

   https://24.hu/kozelet/2018/02/06/elkeszult-az-ensz-migracios-egyezmenyenek-tervezete

   https://www.maszol.ro/index.php/kulfold/105553-oroszorszag-elfogadja-az-ensz-migracios-paktumjat

   https://nepszava.hu/3016797_romania-csatlakozik-az-ensz-migracios-csomagjahoz

   Az Unió migrációs politikájáról: https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/migratory-pressures

   A migránsok száma egyébként drasztikusan lecsökkent, jóformán már csak Székelyföldön és kampányszövegekben találkozunk velük tömegesen:

   http://publications.europa.eu/webpub/com/factsheets/migration-crisis/hu