Anyányi csend
a percnek puhasága
az oltalom mit karjaiban érzel
az alkalom
mely ritka és galád
lelked rongyára kék virágot fércel
a kék virág
a gyermekkor jele
anyád haja a friss vászonra hull
figyelme tű
és cérna létedet
átfűzi rajta hajthatatlanul
és ráhímez
bőrödre álmokat
és hurkaiból sosem szabadulsz
s a szálakat
húzgálja szelíden
hogy jó úton tartson ha elvadulsz
az álmait
te éled hasztalan
mert köréd szőtte lelke szövetét
hogy ne lehess
így soha önmagad
és ne szakíthasd bábod soha szét
a felnőttkor
a szavak lázadása
a gyermekkor még mindig oda köt
hol ránganak
még cérna-hurkaid
és visszahúz az az anyányi csönd.

Forrás: Lenolaj.hu