Ég veled, vadnyugat!
Felfaltuk az utolsó vadlovat.

Hiába a csoda, a munka,
minden kezdetben ott bujkál a vég.

Miként Ady, az Isten szagát ránk hagyta,
társ, a társ ellen fordulhat, ellened a világ,
szinte kiszámítható, mi jöhet még!

Mégis: az apró, kicsiny dolgok fölé,
melyekben láthatatlan ott gyöngyöznek
a holnap drágakövei,
ki hinné, hogy sorsokat, s a lelket,
gyermekeink szeme láttára töri szét.

Sárkoszorút e napoknak!
Aztán új eget, új földet, szép álmokat nektek
emberek.