Egykor Kackón született Berde Mária halálának 70. évfordulója ürügyén, az egykori, Kackón is kántortanítóskodó dédnagynénémnek, Margitkának, az egykori Balogh kackói református lelkész szépapám dédunokájának

Nyárádom, ne keress hólepte telet:
anyaföld sara vérzi át gyolcs ingedet.
Mint miazmás beteg a tegnapi szelet,
örökre borzongom hiányod s vétkedet.

Házam sohasem állt hívságba tetézten,
hogy felhőn hidaló szivárványt lenézzem.
Láttam az Adriát, kékebbet a mennynél,
Páll-kép előtt mondtam: soha szebbet ennél.
Hallottam dallamod, azt hittem a mennyből,
s könnyeim fakadtak pusztán beszédedtől.

De a meggyfádat, ahogy ott áll magában
az ebháti udvar sziromviharában,
de a szellőt, amely temetőnek dombján
gyantaport ölel öt fenyőnek a kontyán,
de a nótát, amit pacsirtaszó-nyersen
szüretelők dallnak a trébelyi kertben,
de a gyöngyvirágot Somostető mélyén
elviszem halálig én is, édes néném.