(Régi emlék)

Meghaltam, azt álmodtam egyszer;
merültem a vízben mind alább.
Megölt valamiféle vegyszer,
s én csodálkoztam. Ennyi? Nahát?!

Nem féltem, inkább csodálkoztam:
ez volna az a híres Kaszás,
aki ott volt minden tagomban,
és életnek álcázta magát?!

A nagyapám jutott eszembe,
ki szőnyegen tanított úszni,
s míg merültem mindig mélyebbre,
vártam…. az apám, ki fog húzni…

Rodosz kolosszusa víz alatt,
és ott lesz a Szabadság-szobor
is majdan… Meg-megcsípem magam:
élőbb erdőn, mezőn a bokor.

Rőt szőnyegén tanulok úszni,
jóllehet tudom, nincs esélyem,
de az Isten majd ki fog húzni,
mint egykor apám, azt remélem