A Komának kimenője volt aznap, friss levegőt szívni a közeli Kerek erdőbe ment. Vadmalacékhoz visszatérve lelkesen mesélte, hogy két őzet látott. És ugyanolyan fontosnak tartotta elmesélni, hogy az őzek nem barnák, hanem sötétszürkék voltak.
– Az a téli bundájuk – mondta.
Ugyanolyan, mint a csupasz fák színe, ő is csak azért látta meg az állatokat, mert a hó elárulta őket.
– Az őzek tudják! – csettintett a nyelvével.
Vadmalac hallgatta, hallgatta, végül rövidet kérdett:
– És mi, vadmalacok nem tudjuk?
Komája így válaszolt:
– Néha attól félek, a meggyőződésem rá van írva a homlokomra.

Forrás: Lenolaj.hu