Állsz még a vártán titkok néma őre
bár kifosztottak menekülő évek
a kortalanság konok küszöbén
ráncolt ruháját adta rád a lélek
kinek szívében sorsok sokasodnak
eltűnt barátok, lecsukott szemek
a kőbe zárult múlt idő mögött
halott anyák és tékozló gyerek
elmúltál lassan észrevétlenül
és veled múlnak szorgos napjaid
a tegnapoknak fénylő hordaléka
mit fiókodba zártál terv szerint
és rendbe tetted eltűnő világod
sok összetépett félmondat-csírát
papírhajókon úszó vers magányát
és dőlt betűkből szőtt elégiát
de megmaradtál tisztán, megfontoltan
mint aki talpig vértbe öltözött
egy ösztönöktől elvadult világban
dúlt farkasok és férfiak között.

Forrás: Lenolaj.hu