Állnak a Vadmalac kunyhója előtt, a család meg örökös vendégük: a Koma. Nem sokat látnak, legfeljebb egymást: a köd mindent elborít, orruk lyukát, fülük, szemük.
A gondolataik.
– Így kezdődött a Bükkben is – mondja a Koma.
A Bükk az a hely, ahonnan menekültek. Mert már nem bírták a légkört. “Se a leget, se a kört ”– fogalmazta meg Koma egyszer pálinkásan. Vadmalac akkor visszavágott:
– Ott még a pofád sem járhatott. Itt egyelőre igen.
Szóval állnak a párában, immár Tölgyesen, hogy a kunyhóban bent vagy előtte, egyre megy.