Demeter Mária: Költészet ideje

A szivárvány mindig a földé volt igazán.

Derengés világoskékje bomlik, alakot ölt a levegő, a levegő…
Függöny lebben – könnyűség – ablakkoccanásra csőrében vízcseppel rebben fel egy madár és száll, száll hosszú ívben, miriád sugárra hull szét, hull szét szürkéje az égnek. Lélegzetem – puha felhő – emelkedik és ereszkedik, emelkedik és ereszkedik…

Szívcsobogással
feltörő örömszóló –
Föld issza cseppjét