Kocsis István: A jogfosztott

Személyek:

Hadnagy
Tizedes
Szín: Kaszárnyaudvar
Történik 1943-ban


A Hadnagy idegesen cigarettázik, a Tizedes vigyázzban áll előtte.
Tizedes (tisztelettel) Hadnagy úrnak alázatosan jelentem, nem adhatom ki a fiút.
Hadnagy (gúnyosan) Aztán miért nem, tizedes?
Tizedes: Nem akarom, hogy meggyűlöljék a többi bakák.
Hadnagy: Meggyűlöljék?!
Tizedes (tisztelettel jelenti) A szabályzat értelmében délután négy és hat között a bakáknak padlót, lépcsőt kell súrolniuk, udvart kell seperniük, vécét kell takarítaniuk. Ha valamelyik baka bárkinek a segítségével, bármilyen módon kimenekíti magát a közösen elvégzendő munkafolyamatból, a ráeső részt a többiek kell hogy elvégezzék helyette. El is végzik, de közben gyűlölettel gondolnak arra, aki helyett dolgoznak.
Hadnagy (türelmetlenül) Magyarázza meg nekik, hogy a fiú négy és hat között velem sakkozik.
Tizedes: Alázattal jegyzem meg, hogy szivesen megmagyaráznám nekik, ha nem tudnám, hogy a bakák nem elégednek meg semmiféle magyarázattal.
Hadnagy (fenyegető hangon) Rosszul teszi, tizedes, hogy ellenkezik velem.
Tizedes (katonásan) Én nem ellenkezem a hadnagy úrral.
Hadnagy: Megtagadta az engedelmességet.
Tizedes: Alázatosan jelentem, hogy nem tagadtam meg az engedelmességet.
Hadnagy: Az én parancsom az volt, hogy küldje az irodámba azt a katonát.
Tizedes: Alázatosan jelentem, hogy a parancs nem hajtható végre.
Hadnagy (idegesen) Nem kérdeztem, hogy a parancsom végrehajtható vagy nem hajtható végre.
Tizedes: Ezért jelentettem alázatosan.
Hadnagy: Ide figyeljen, tizedes, megtörténhetik, hogy kifogyok a béketűrésből, s az nem lesz jó magának. (Nagyon keményen) Azonnal küldje ide azt a bakát. Azonnal küldje, és ne pofázzon vissza, mert a véleménye nem érdekel.
Tizedes: Alázattal megismétlem, hogy a szolgálati szabályzat tizedik fejezetének negyvenötödik pontja határozottan előírja, hogy a bakáknak délután négy és hat között kaszárnyatakarításban kell részt venniük, következésképpen a hadnagy úr parancsát hatálytalanítja a szabályzat.
A hadnagy idegesen eldobja a cigarettáját.
Tizedes: Alázatosan jelentem, hogy régóta várom, hogy a hadnagy úr eldobja a cigarettáját, mert ugyancsak a szolgálati szabályzat értelmében vigyázzban kell állnia annak, aki megköveteli a vele szemben álló alárendeltjétől, hogy vigyázzban álljon, márpedig cigarettázva lehetetlen vigyázzban állni.
A Hadnagy a dühtől nem tud szóhoz jutni.
Tizedes: Alázatosan jelentem továbbá, hogy a százados úr engem szolgálatom teljesítésében akadályoz, nekem ugyanis ebben az órában a takarításra kell felügyelnem.
Hadnagy (rövid szünet után vigyázzba erőlteti magát, majd gyűlölettel) Maga azonnal bemegy a hálóterembe, és súrolni fog, ahelyett a baka helyett, akit én magamhoz rendeltem.
Tizedes (mélységes tisztelettel) Az én szabályzat-előírta kötelességem nem a padlósúrlás, hanem a bakák padlósúrlása minőségének az ellenőrzése, csizmám vasával meg kell karcolnom a padlót, ha a karcolás nem látszik meg, akkor megállapíthatom, hogy a padló tökéletesen tiszta.
Hadnagy (szinte reszketve a dühtől) Maga nagyon bőbeszédű fiú, tizedes, nagyon bőbeszédű fiú.
Tizedes: Én nem engedhetem meg magamnak, hogy egy felettesem előtt bőbeszédű legyek, én a hadnagy urat csak jobb belátásra akarom bírni.
Hadnagy (végre elveszti a fejét) Maga engem, jobb belátásra?! Engem?! Egy tanulatlan, tiszteletlen barom, engem?! Hát adok én magának teljesíthető parancsot, hát teljesíthető parancsokat adok én magának! (ordít) Feküdj!
Tizedes hasra vágódik.
Hadnagy: Vigyázz!
A Tizedes vigyázzba áll.
Hadnagy: Feküdj! Vigyázz! Futólépés, indulj! Visszakozz! Rohamra, indulj! Viszakozz! Feküdj! Vigyázz! Feküdj! Vigyázz!
A Tizedes mindannyiszor végrehajtja a parancsot.
Hadnagy (kissé lehiggadtan) Ez jobb magának? Jelentsen!
Tizedes (katonásan): Hadnagy úrnak alázatosan jelentem, nem jobb.
Hadnagy (engedékeny hangon) Na, hivja ide azt a bakát.
Tizedes: Már jelentettem alázatosan, hogy az a parancs nem teljesithető.
Hadnagy (üvölt) Maga még mer velem packázni?! Maga, velem?! Agyon pofozom, szerencsétlen, agyonpofozom!
Zubonyánál megragadja a Tizedest és pofon vágja.
Tizedes: Alázatosan jelentem, hogy jelenteni fogom, hogy szolgálati időm alatt egy olyan hadnagy, aki éppen nem volt szolgálatban, hiszen mindenáron sakkozással akarta agyonütni az idejét, felpofozott.
Hadnagy: Jelenteni fogja, még hogy jelenteni fogja! Hát jelentse, hát jelentse!
Mint aki dührohamot kapott, pofozni kezdi a Tizedest.
Tizedes (számolja a pofonokat) Egy, kettő, három, négy, öt…
Hadnagy (tovább pofozza) Még számolja is a szerencsétlen, még számolja is, még meri számolni!
Tizedes: Tizenegy, tizenkettő, tizenhárom, tizennégy…
Hadnagy: Kiverem a fogait, szerencsétlen, kiverem az összes fogait, állat, marha, cafatokba verem, állat!
Ököllel veri a tizedest, aki az ütésektől megtántorodik, de aztán hihetetlen önfegyelemmel vigyázzállásba kényszeríti magát. A Hadnagy eszét vesztve rángatni kezdi zubbonyánál, hajánál fogva, a földre akarja kényszeríteni, gyomrozza, rúgja, a Tizedes mindent elkövet, hogy vigyázzállásban maradjon, a kezeit sem emeli védekezésül. A Hadnagy végül a Tizedes rangjelzéseit, vállapjait is letépi, a földhöz csapja őket, majd tovább öklözi a Tizedest… A Tizedes, amikor a Hadnagy végre szünetet tart, észreveszi a földön heverő rangjelzéseit, váll-lapjait, mintegy bűvöletben bámulja őket, tapogatja a helyeiket, hirtelen elmosolyodik, majd diadalüvöltésben tör ki.
Tizedes (szinte mámorban) Letépte rólam a katonaságot, a katonaságot letépte rólam, minden jogomat elvette, elvette a fegyelemhez való jogomat, a fegyelemhez való jogomat is elvette, felszabadított a fegyelem alól, elvette minden jogomat a fegyelemhez!
Ütni kezdi a Hadnagyot, leteperi a földre, rugdossa…
Tizedes (mámoros örömmel) Megteremtette számomra a lehetőséget, hogy üthessem, önként megteremtette számomra a lehetőséget, megteremtette számomra a csodálatos lehetőséget, hogy üthessem!
Tovább öklözi, rugdossa a Hadnagyot. Hirtelen generálsötét, majd függöny.


Forrás: Ifjúmunkás-im, 1970/12

2019. február 5.

Szóljon hozzá!