Kiürült fények szobám meszelt falán.
Hálót sző a pók annak szögletében.
Kételyem megfojt és keserű létem
vádol. Vakon a fényt és tökélyt? Talán

a cél szent, ám a földhöz szegzetten éltem.
Választani nem tudtam szabadon.
Világosság? Ezer gond közt, mint kés vajon,
áthatolt-e izzásig hevült énem?

Hitem volt kevés? Földi gyarlóságom
értelme felbukott a bölcsek kövén.
A Tökéletesség érvei mögém

nem sorakoznak. Elveszett álom
csupán az Örök választás. Ez a Rend.
S a Jog? Virágos kertemben elpihend.