Egy vers születése

Diósy Menyhért, Léda férjének unokatestvére (az utóbbi években, haláláig a kolozsvári Akadémiai-fiók tisztviselője volt) az első világháború négy éve alatt Csucsán élt mint helyben mozgósított, s naponta többször volt együtt a költővel, dolgait intézte, helyette felutazott Budapestre, ő mondotta:
– Nagyon szerette Grieget, ha fáradt volt, felmentünk a kastély egyik kis emeleti szobájába, végigdobta magát a heverőn, feleségem zongorához ült, s ő rendelkezett: Grieget… halkan…
Tizennégyben katonavonatok mentek át a csucsai állomáson, egy alkonyatkor ott sétálgattak a költővel, fiatalok énekeltek a vagonokban, meglátták a költőt, elkezdtek kiabálni:
— Éljen Ady! Éljen a háború!
A költő kétségbeesetten kapaszkodott Diósyba:
— Rémes, mennek a vágóhídra, s éltetik a mészárlást! Menjünk, Menyus!
Diósynak sikerült a farakások mögé vinni a költőt, ahol a leugráló s őt kereső ifjak nem találták meg. Hazamentek, Ady bevonult szobájába, ő feleségével, s később Bertukával, aki megjött, izgatottan várakoztak, óra múlva jött ki fáradtan, izzadtan, odaadta feleségének a verset, amit irt, tisztázza le. Bertuka előbb elolvasta:

…legalább száz ifjú bomolt…

Csinszka izgatottan, remegő szájjal olvasta fel az új Ady-verset.

Sohse volt még kisebb az ember,
Mint azon az éjszaka volt…

Így született az Emlékezés egy nyár-éjszakára című nagy háborúellenes vers a csucsai állomáson. (Ifjúmunkás, 1967 november)

Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára

Az Égből dühödt angyal dobolt
Riadót a szomoru Földre,
Legalább száz ifjú bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Legalább száz párta omolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt,
Kigyúladt öreg méhesünk,
Legszebb csikónk a lábát törte,
Álmomban élő volt a holt,
Jó kutyánk, Burkus, elveszett
S Mári szolgálónk, a néma,
Hirtelen hars nótákat dalolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Csörtettek bátran a senkik
És meglapult az igaz ember
S a kényes rabló is rabolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Tudtuk, hogy az ember esendő
S nagyon adós a szeretettel:
Hiába, mégis furcsa volt
Fordulása élt s volt világnak.
Csúfolódóbb sohse volt a Hold:
Sohse volt még kisebb az ember,
Mint azon az éjszaka volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Az iszonyúság a lelkekre
Kaján örömmel ráhajolt,
Minden emberbe beköltözött
Minden ősének titkos sorsa,
Véres, szörnyű lakodalomba
Részegen indult a Gondolat,
Az Ember büszke legénye,
Ki, íme, senki béna volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Azt hittem, akkor azt hittem,
Valamely elhanyagolt Isten
Életre kap s halálba visz
S, íme, mindmostanig itt élek
Akként, amaz éjszaka kivé tett
S Isten-várón emlékezem
Egy világot elsüllyesztő
Rettenetes éjszakára:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.

1914