Kiss Székely Zoltán: A megérintett szó
„Ahány szóra váró gyermek: a jövőnek annyi lámpása a meglódult időben.”
(Sütő András)
Most minden hang felém üget.
Most minden átok elhagyott.
Dobhártyáim – nagy üstdobok
erősítik a hangokat.
Bennem születnek a szavak,
átkosan bizseregnek. De
vár épül a szeretetnek,
hogy benne emberré legyél.
Mondatot rágok a szádba,
s szülessenek bár zörejek,
bent dobbannak méltósággal
mai s holnapi mesterek.
Most néma vagyok. Hallgatok.
Ténfergő szavak rajából
körmondatok keringenek
fejem fölé. És szédületes
kavargásukból szó érint.
Teszem eléd: szórvány-hazám.
Tizenegyedik parancsként
billeg lehet s kell határán.
Pusztai Péter rajza
2019. február 9. 16:12
Kedves Zoltán, ez egy szép vers a szórványokról, viszonylag jól megszerkesztve, a nagy elődeinknél is jól ismert 4 soros szakaszok, a sorok mindenhol 8 szótagúak. Annak ellenére, hogy már 2015-ben megjelent az Erdélyi toll-ban, én javasolnék néhány csiszolást, ahhoz, hogy még jobb legyen (legalábbis szerintem). A kis csiszolással még gördülékenyebb lesz és megvalósul az a rímképlet, amelyik helyenként úgyis jelen volt, csak nem mindenütt, az ABCB, amelyik egyébként Adynak is egyik kedvelt rímképlete. Íme a javasolt változat (amivel a szerző természetesen azt csinál, amit akar: megköszöni vagy elküld melegebb vidékre), amiről nyugodtan megírhatod a véleményedet, egyáltalán nem haragszom meg, (majd a Vár-Lak-ban esetleg odatartom vagy a poharat vagy az arcomat):
Most minden hang felém üget.
Most minden átok elhagyott.
Dobhártyáim – nagy üstdobok,
Hol dübörögnek e hangok.
Bennem születnek a szavak,
De átkosan bizseregnek.
Szeretetnek épül a vár,
Hogy benne emberré legyek.
Mondatot rágok a szádba,
S szülessenek bár zörejek,
Méltósággal dobbannak bent
Mai s holnapi mesterek.
Most néma vagyok, hallgatok.
Ténfergő szavak rajából,
Körmondatok keringenek
Most fölém az elmúlásról.
A kavargásuk megérint,
Eléd teszem szórvány-hazám
Tizenegyedik parancsként:
Megmaradni hitünk szaván.
További jó alkotómunkát kívánok, üdvözlettel, Ernő.