Székely-Benczédi Endre új verskötetéből

ÍGY FOGADNÁM MÚZSÁMAT

Ha testközelbe jut

Üdvözöllek a meg nem írt versek
honában. Nézz körül, és érezd
jól magad. Kívánhatsz bármit
itt, csak azt nem, hogy átrendezhesd
gondolataimat.

Hallgathatsz zenét, távolit vagy közelit,
de engedd, hogy arcodra szorítsam
a tenyerem, ha érzem, hogy egymásra
omolnak évek, évszakok, és a szivárvány
is inog: nem szabadna tudnod,
hogy hatalmas robaj közelít…

Nem kell hallanod a szavak és sorok
mögötti égiháborút. Ilyenkor a szemed
se legyen nyitott. Hullhatnak jégszemek
vagy csíraképes magok, egyik takarja
majd a másikat, mire a magad világát
megnyitod.


MÚZSÁM ELTŰNÉSE

Sűrű havazásban

Nem tudom, látlak-e még
egy ugyanolyan sűrű havazásban,
amilyenbe valamikor rég
beléptél, akár a kőbe
visszaköltöző szobor.

Utánad nem maradt más, csak
a hideg, és nyomtalanságod.
Most ugyanúgy havazik. Sűrűn,
mint az azután elmúló napok.

Nem találok hozzád méltó vésőt,
hogy kibontsalak a kősziklavárból.
Ha maradni akarsz, ujjaimba kell
költözz, de vissza nem tartalak…


MINDIG MENEDÉK

Illékony a Múzsám,
akár a hajnali harmat,
vagy az alkonyati pír.
Nappal nem mutatkozik.
Valahol talán
sivatagnak álcázza magát,
és a mellei költöző dűnék,
… vagy a térkép fonákján
egy másik Nappal keneti
sötétre a hátát, hogy
észrevétlen legyen takaróm
alatt este, ha visszatér.

Egyetlen másságát sem
ismerem, csak a tekintetét.
Néha kaktuszvirág, máskor
illattal simogató jázmin,
de mindig menedék …

Nappalunk nincs közös.
Térben és időben bújócskázik,
ha verscsapdába próbálom
csalni lényének egészét.

2019. február 10.

Szóljon hozzá!