B. Tomos Hajnal: Árnyékok
A szélmalmok türelmével
várod az idő(k) színeváltozását.
Körben szétdobált gyöngyök,
érdekek pálfordulásának
ártatlan áldozatai.
Mégis értést előlegez a vers
minden látónak,
mint ahogy nyers tisztások füve
nő önzetlen az ég alatt.
Nem marad más,
csak az újjászületés illúziója,
mely idei-óráig takaréklángon tartja
visszanyelt fájdalmaidat
és sírva nézhetsz szemébe annak,
ki sebeidet felszaggatta.
Pusztai Péter rajza