(Székely makáma)

Vásári tragikomédia

A korondi úton megesett: egy szegény igás ló elesett — nem csak elesett, nagyobb az eset, — lóval is történik néha gyászeset. Fiatal boltos nagy útnak ered — ládájába gyolcs, pántlika, szövet, — gazdájuk ábrándoz, álmot szövöget, — korondi vásáron elkél a szövet. Ámde szélapó mit gondol magában — eddig szunyadozott a hegy oldalában —: útra-kelő kedve havat főlragad, — s a korondi úton hóhalom dagad. — A halomhoz érnek …. kik vásárra mennek, — sora mind hosszabb a szekereknek. — Sokan próbálnak, sokan pórul járnak, — a nélkül, hogy a havon átgázolhatnának. Vakarják fejüket,… lám itt az út megszűnt, — azt a fütyülőjét, galibába estünk. Korond már-már látszik, .. . alig pár lövésre —, közel van … látszik is házainak füstje — s még is, még is — soh’se volt ily messze. Addig agyarkodnak … haraggal tombolva, s bele-belerúgnak a nagy hóhalomba — hátha tovább szállna,… más határra szállna — s bemehetnének a korondi vásárra,…míg belátják végre: az okosabb enged s békét hagynak a szélcsinálta hegynek.
Tanácskoznak sokat, mit kellene tenni — egyik kitalálja, jó lesz visszamenni — igaz, vásár nincsen; s zsebjük lesz szegényebb, — hogy jó kedve támadt a korondi szélnek.
Megénekelt hősünk is visszatértében … nézdel jobbra, balra a fehér mezőben, — egyszer hipp hopp hurrát a bokor tövéből… barna tapsifüles ugrik fekhelyéről. Ez már a szerencse — szólt most hősünk halkan, — ha már vásár nem volt, nyúlhússal hadd lakjam, — meglövöm én, meg én, …kapja a pisztolyát — balra néz, jobbra lő, (nagyot szól a pisztoly): s ellövi az ujját. Ámde bárhogy fájjon, nem ez a nagy eset, hanem a hajszás ló egyet nagyot esett, nem caak hogy elesett, — szörnyűbb még az eset… nyúl helyett végképp el szegény ló vérezett.
Kicsiny az eset, — de komolyan megesett, — morál csak az: aki nem tud jól célozni, — annak kár pisztolyát lövésre kihúzni, mert lám csak — hiába: egy-egy lövés sokszor igenigen drága.

—k.
Székely Közélet 6. évf. 4 sz. (1923. január 21.)