Orbán Balázs emlékének ünneplése 1929-ben

Alkalmi vers
Orbán Balázs 100-ik születésnapjának székelyudvarhelyi ünnepére
Írta és február 3-ikán előadta: Tompa László

Dicsérem őt, ki száz év távolán át
Tekintget most bölcsőjéből felénk.
De hogy dicsérjem? S lehet-e dicsérnem
A minden disztől húzódó szerényt,
Ki rangján, módján alul mostohán élt,
Hogy annál többet tehessen fajáért?

S kiknek dicsérjem? Ő igénytelen volt –
Míg most gyönyörre les a kor fia.
Önzés fűt. Köztünk az Ember Fiának
Fejét sincs hová lehajtania.
Más feje alól a párnát kiszednők –
Ki látna hát ma benne követendőt?

S riaszt egyéb is! Látom véreimnek
Hajóra szálló csüggedt rajait…
Mennek, ha túl a tengeren javulna
Sorsuk, mely őket csak sujtolja itt.
S véreznek künn, íig a farmok s a gyárak
Roncsai lesznek, s haza – halni vágynak!

S én mégis itt – kétségek éjszakáján –
Egy szép csillagot bízva nézek el.
S rámutatok: Testvéreim, e csillag,
Amely után most nekünk menni kell,
Mint követtek egy mást a szent királyok:
Számunkra ez váltságunkról a zálog.

E csillag: az ő tündöklő erénye,
Az önzetlen, tüzes fajszeretet.
Mely őt örökké ösztököllé, úgy hogy
A munkában nem ismert szünetet.
Volt: mindig-hő vas és egyben: kovácsa!
Így gondoljunk ma mind Orbán Balázsra

S tekintsük: mint élt! Külországokat jár,
Hogy benn tanítsa, amit künn tanult!
Majd fénylőbb múltról szól borús jelennek.
– Oh, biztatónk már sokszor volt a múlt! –
Holt regéi sok völgyünknek, hegyünknek
Az ő szaván át megelevenülnek!

A Székelyföld minden zugába elmegy,
Hogy leírhassa minden szent kövét.
Mert szent előtte minden, ami székely,
Amihez csak egy ősünk egyszer ért!
S hogy népe legyen múltjához, magához
Méltó tovább is – ezért fárad, áldoz.

S mindent: fajáért –, semmit: önmagáért!
Mindenben mindig ez volt jelszava.
Ha mi is mindig hittel vallanók ezt:
Veszélyek közt sem vesznénk el Ma.
Kövessük hát! S a hűség és a munka
Megmentőnk lesz, az élet vár fajunkra!

***
Emlékezés Székelyudvarhelyen

Századszor fordult az év ama nap óta, amelyen a közeli, kedves fekvésű, kis Lengyelfalván megszületett Orbán Balázs, egyik legderekabb, legkiválóbb fia rajongásig szeretett székely fajának. Hogy azzá lehetett, hogy a legáltalánosabban olyanul ismerték el azt tehetsége, magát művelő szorgalma mellett folt nélküli becsületességének, faja érdekében folytatott szakadatlan munkásságának köszönhette. S főképpen ezeket a nagyértékű és ritka erényeket ünnepelte benne a rendkívül nagyszámú, városunk színháztermét vasárnap délelőtt szorongásig megtöltő, az emlékezés felemelő érzéseitől áthatott nagyközönség is, mely örvendetesen tanúsította, hogy a szívek mélyén mégis csak ott ég az elismérés és hála érzése azok iránt, akik a közért fáradoznak, életük javát érte folytatott önzetlen munkásságban áldozzák fel.
A Magyar Párt helyi tagozata által rendezett ezen az ünnepségen nagyszámmal volt jelen nemcsak a város egész társadalma, hanem nagy tömegekben a falu gazdanépe is.
A délelőtt 11 órára kitűzött emlékünnepélyt a Székely Dalegylet – Kiss Elek karmester által vezényelt – erőteljes és hatásos énekszáma nyi totta meg. Majd Jodál Gábor dr. tagozati pártelnök mondott formailag is szép, s felemelő gondolatokat tartalmazó, rövid beszédet, méltóképpen mozdítván meg azt a lelkes és emelkedett hangulatot, amely Orbán Balázsnak, a puritán becsületességü, fajáért fáradhatatlanul dolgozó, kiváló székelynek ezen az emlékünnepén végigvonult.
Utána Szentmártoni Kálmán székelykeresztúri unitárius kollégiumi tanár – Orbán Balázs életének ez az alapos ismerője, kultuszának lelkes ébrentartója – olvasta fel nagy gonddal megszerkesztett, értékes emlékbeszédét.
E beszédben vázlatos, de világosan áttekinthető képet adott Orbán Balázs változatos és példaszerű életéről, ifjúságáról, külföldi utazásairól s itthoni
lelkes és eredményekben gazdag munkásságáról. Méltatta mint embert, írót és politikust, aki mindenik minőségében egyaránt megérdemli a legnagyobb tiszteletet és emlékének méltó megbecsülését. Szentmártoni lelkes szavakban figyelmeztette a székelységet ez iránti kötelessége teljesítésére, amely főképpen a Székelyföld leírásának újabb kiadásával, s Orbán Balázs maradványainak végleges –, emlékkel ellátott – méltó sírban való elhelyezésével lenne reális formában is leróható. Remélhető, hogy a hatásos felhívás nyomán a lelkekben felébredt lelkesedés közelebb segíti ez eszmét a megvalósuláshoz. Az ünnepély következő, igen sikeres száma Weress Margit szavalata volt. Az ismert, kiváló előadó Fülei Sz. Lajosnak egy Orbán Balázsra vonatkozó versét szavalta, pompás színezéssel, a hatás állandó fokozásával. Utána igen szép összhanggal, erővel a nemrég alakult Református Dalkör énekelt, Benkő
József avatott vezetése alatt, majd lapunk szerkesztője olvasta fel alkalmi versét, melyet külön közlünk.
Igazi nagy tetszést keltett Bányai Jánosné ezután következett éneklése, mely városunkban valóságos meglepetés volt, bár Bányainét máshol való szereplései alapján igen jó hírek előzték meg. Értékes, kellemesen csengő és igen jól iskolázott hang, vérbeli előadói készség tették pompás élénnyé az általa – férje alkalmazkodó kísérete mellett – énekelt eredeti nyikómenti népdalokat. Zajos sikere után az Országos Magyar Párt központi kiküldöttjei részéről Balogh Árthur dr. szenátor és Abrudbányai Ede dr. képviselő szólottak, igen hatásosan fejezve ki a párt kegyeletét, s méltatva Orbán Balázst, munkásságának maradandó hatását, jelentőségét. A pártközpontot kettejükön kívül még Ferentzy Géza dr. képviselte. (…) A felemelő ünnepély a Székely
Dalegylet lendületes énekével fejeződött be.

Részlet Balogh Arthur dr. szenátor emlékbeszédéből:

„Amikor a múltnak kegyelettel adózunk, örök fogadalmat teszünk, hogy ennek a székely magyarságnak életéért és jövőjéért életünket és vérünket adjuk. Szívünk minden dobbanását, elménknek minden okosságát, minden erőnket. És imádkozunk. Rövid a mi imánk. Csak azt kérjük attól, aki a népek sorsát is rendezi, hogy a székely-magyar munka és a székely-magyar dal ezen a földön az idők végtelenségeig soha, de soha meg ne szűnjön. Úgy legyen!”

A székelykeresztúriak ünnepélye

Ugyancsak méltó kegyelettel áldozott Orbán Balázs emlékének Székelykeresztúr és vidéke közönsége f. hó 2-kán a műkedvelői társaság által rendezett szép ünnepélyen. Az emlékünnep műsora ez volt: 1. Prológ. Írta: Lengyel Béla dr. Előadta: Tolvaly Tiborné. 2. Egyveleg a Hunyadi László operából. Játszotta a Filharmónikus Zenekar. Emlékezés Orbán Balázs születésének 100-ik évfordulóján: Szentmártoni Kálmán. 4. Nyikómenti nóták. Szövegét írta: Sz. Molnár S. Zenéjét: Tiboldi J. Énekelte Bányai Jánosné, zongorán kísérte Bányai János. 5. Firtos mondája. Orbán Balázs adatai alapján feldolgozta és előadta: Ütő Lajos. 6. Székely dalok Bartók Béla feldolgozásában. Zongorán előadta: Szentmártoni Kálmánné. 7. Orbán Balázsnak a Székelyföld természeti viszonyait kutató munkássága. Ismertette: Bányai János. 8. Orbán Balázs. Írta: Fülei Szántó L. Szavalta: Csép Márton. 9. Magyar dalok. Énekelte: az Iparos Dalárda. A műsor minden pontja igen jól sikerült, s az unit. kollégium nagy tornatermét zsúfolásig töltő közönség lelkes hangulatban fejezte ki tetszését a szereplőknek.

---

Székely Közélet, 1929. február 10.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ