(Ellenkezem Adyval Az Idő
rostájában című verse kapcsán)

Bandi bátyám, te ne keseregj,
Az Idő kezdetektől fésül,
Sok büszke nép már rég kihullott,
Mély lelkifurdalások nélkül
S ma már nem búsul értük senki.

Kihulltak, akik nagyra törtek,
S a végtelen tájakon kapzsin
Szétszóródtak, majd beolvadtak
Az árba, ahova a hamis,
mámoros vágyaik kergették.

Szólok, nem próféta szavával,
Ki sokat olvasott a múltról,
S meghosszabbítva a vonalat
A jövőbe, elmondom újból:
Népekért kár, eszmékért soha.

Az Idő nem szűnik, a rosta
Folyton szitál, a pelyva kihull,
Izmusok kora kifúlt hamar
És gyökértelen, gyorsan kimúlt
Az elvtelen eszmék csírája.

Minket az Idő az őskortól
Folyton szitál és nem söpört ki.
Genetikusok szerint, itt a
kontinensen, ma a legősibb
mag, ősgén hordozói vagyunk.

Ornella asszonyék állítják
tizenheten: négy ősapától
származunk. (Az Y kromoszóma teszt).
Ebből kettő volt az őskorból.
A szitából mi ki nem hullunk!

(2019)