Oláh István: Amsterdami délután

2019. február 15.

1 hozzászólás érkezett

  1. Nászta Katalin:

    Ez a kép túlmutat azon amit láthat ember rajta. Én ezt:

    mikor megtörik Isten szeme fénye
    a víztükörben visszfénylik az ég
    nem tudom, leírni nem lehet
    megrendült, zajlik a megrendülés
    kibillent a föld, feltört az ég, sebzett a város
    tömegek zuhannak mindjárt
    pusztulásos ez a pillanattöredék
    ha az öröklétben van polc fényképeknek
    arra készülhetnek ezek a felvételek
    összeomlás előtti mitsemsejtő utazások
    auschwitz, birkenau kismiska, ahhoz mi küszöbön
    úgy élek, kire minden lágynak hazudott pillanatban
    rázuhanhat a mindenség
    már tudom, az élet legelején is így volt
    láthatatlan kéz tartotta vissza fölöttem az eget
    most világosan látom vacogásom (okát) e két szög között
    örök háromszög, ami volt, ami van, ami jön
    (N.K.)

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights