az utolsó babona / ultima superstiţie

találkára könyéken vonszolódva érkezik ő Nem merem ki
nyitni a szám sem sikoltani Félek elijesztem Nedves szok
nyái homlokomhoz verődnek akárha templom padlatához
Ma tényleg csevegnék vele Földig lehajló levelű jó és ven
dégszerető borostyán vagyok Várom testére vésődött ösz
szes sebével lüktető jelek múló század falán Kitör a fény dé
moni szemgödreiből Karfás székkel kínálom hogy leüljön
Rámnevet zöldbe játszó mosolya temetésnek tűnik nekem
Áldása nemlétező léleknek Önismétlő Ugyanaz mindenki
nek Hogy értessem meg vele sárga agyag arcképem megis
mételhetetlenségét Sírként hallgat Hosszan bámul és bam
bán engem Borzongok belé Éjfél is elmúlt s nem könyörül
elmenetelével Kétségbeesetten kérem hogy ne kapaszkod
jon görcsösen akármily létbe Hogy térjen vissza a tenger a
a szél mellé ahol valószínű háza áll Hogy ne akaszkodjon
a mennyezetbe Ígérem neki hogy lehet valamikor én érek
el hozzá Ő utolsó istenségem biztosítom erről Utolsó babo
nám Nem hallgat rám semmi áron Közelít és lábamat csók
kal illeti Haján s ruháján lecsorduló víz nyaldossa derekam
Ideje mondom néktek vitorlásokat meglátni bennem

Kiss Székely Zoltán fordítása

ea vine la întâlnire târându-se pe coate Nu îndrăznesc să
deschid gura şi să ţip Mi-e teamă să nu o sperii Fustele u
de i se lovesc de fruntea mea ca de pardoseala bisericii
Astăzi chiar aş vrea să stăm la taifas Sunt o iederă bună
şi primitoare cu frunzele lăsate spre pământ O întâmpin
cu toate rănile încrustate pe trup ca nişte semne pâlpâind
pe pereţii secolului ce abia a sfârşit Lumina îi ţâşneşte de
monica din orbite Îi arăt fotoliul şi o poftesc să ia loc Ea
îmi zâmbeşte şi zâmbetul ei verzui mi se pare a fi un pro
hod O binecuvântare de suflet inexistent Ea se repetă E
aceeaşi cu toţi Cum să o fac să înţeleagă că imaginea mea
de lut galben e irepetabilǎ Tace Mǎ priveşte îndelung şi
tâmp Pielea mi se înfioară E trecut de miezul nopţii şi nu
se indură să plece O rog cu disperare să nu se mai crampo
neze de o viaţă oarecare Să se intoarcă acolo lângă mare
lângă vânt unde are probabil o casă Să nu rămână agăţată
de tavan Îi promit că poate cândva voi ajunge eu la ea O
asigur că este ultima mea zeitate Ultima mea superstiţie Nu
mă ascultă nici în ruptul capului Se apropie şi-mi sărută pi
cioarele Apa din părul şi hainele ei îmi linge curba spatelui
E timpul vă zic să vedeţi în mine corăbii

1. Albert-Lőrincz Márton:
   2019. február 15. 09:15

   „Nem merem kinyitni a szám”, és mégis: mély és szép. Márton