Bölöni Domokos tallózója
Farczádi Sándor: Szonettíráskor
Mikor szonettet írok:
Látom Petrarca bácsit,
Hogy a flórenci sírok
Alatt unottan ásít.
Majd hozzám leng s a porzót,
Pennát lesöpri falnak:
„Hát még mindég koporsót
Akartok ti a dalnak?”
Felugrom bokrosodtan,
Felelni vádszavára;
Ő eltűnik –, de ott van
Négy deszka közt bezárva:
A dal – szegény szonettem –
Múmiává meredten!
Székely Közélet 6. évf. 8 sz. (1923. február 18.)
Pusztai Péter rajza