B. Tomos Hajnal: Lap haván
Mert adva van a fehér lap
melyen minden nap
elindul a toll
és megírja az ablakon túl
ébredő eget,
a rigó csőrét,
a szomszéd folyamatosan penészedő tűzfalát,
a kertet, a ruhaszárító kötelet, a térzenét
és mindebben az embert,
aki ma még lakatos,
viszi disznóbőr táskájában
a leveses csajkát,
elszív egy pakk szivarat,
kiül egy padra a hétköznapi nadrágjában
és nézi a sakkozókat,
aztán holnap már politikus,
majd (azt hiszi) angyal.
Nem áll meg a toll,
csak ha megállítja egy fékcsikorgás,
vagy mondjuk egy májcirózis
és úgy hull a feledés
a betűkből összerótt műre,
mint kopár mezőre az első hó,
melyen egy napon elindul a rigó
hogy beírja nyomait
a makulátlan fehérbe,
akárha tiszta lapon
az új toll
egy másik időben.