Kiss Székely Zoltán: Ballada
Ana Blandiana után
Ősz Nagyasszony, volna egy gyötrő kérdésem.
Füvekbe rothadó szilváid nem értem.
Föld Asszonyság, tudsz-e feleletet erre?
A csonthéjas magok nedves íz-kegyelme…
Idő Asszony, talán túl kíváncsi vagyok?
Orcámon ezernyi ráncnak árka ragyog.
Halál Nagyasszonya, mit érzel azután,
nyeldekelvén szavam: keserű mandulám.
Öröklét Asszonyság, állj meg egy kérdésre!
Illik-e a lelkem – akár – öröklétre?
Feltámadás Asszony, van halvány fogalmad…
Újrakezdjük megint? Ez a kérdés zaklat.
És főleg-főleg még hányszor s hányadszorra,
csitri leány-tavasz, Mosoly Kisasszonyka?
(Sokat küzdöttem ezzel a szöveggel (is), nyerse több mint harminc éves. Idén vettem elő újólag, s mikor végül késznek éreztem – a sajátomat –, más lett, mint amit az eredeti mondott. Ezért került Ana Blandiana neve mögé az „után” szócska.
Ide másolom az eredeti szöveget, 1980-ból. Román szépirodalmi lapban jelent meg, onnan vágtam ki.
Kșsăbb utánanéztem, s megtudtam: a „La cules de îngeri” (Angyalszedésen) gyűjteményes kötet (1997) tartalmazza az 1981-ben megjelent „Ochiul de greier” (Tücsök szeme) kötet néhány versét, köztük ezt a szöveget is – Ala-Bala címmel -, némiképpen átírva és csonkán – az eredetihez viszonyítva.
Ezt a változatot is mellékelem.
Mindezeket előre bocsátva, az „után” szócskát a helyén hagyom.)
Ana Blandiana: Baladă
Doamnă toamnă, iartă-mă că te întreb,
cum ţi se par prunele putrezite în ierbi?
Doamnă ţărînă, ai putea să-mi răspunzi
Ce gust au sîmburii umezi, rotunzi?
Doamnă vreme, poate sînt prea curioasă,
Ĩţi place obrazul meu prins în riduri ca-n plasă?
Doamnă moarte, tare-aş vrea să îmi spui
Ce simţi înghiţind cuvintele mele-amărui?
Doamnă veşnicie, doar o întrebare,
Sufletul meu cum ţi se pare?
Doamnă înviere, ai cumva habar,
O luăm de la capăt iar?
Şi, mai ales, pentru a cîta oară,
Domnişoară primăvară?
Ala-Bala
Doamnă toamnă, iartă-mă că te întreb,
Cum ţi se par prunele putrezite în ierbi?
Doamnă ţărână, ai putea să-mi răspunzi
Ce gust au sâmburii umezi, rotunzi?
Doamnă vreme, poate sunt prea curioasă,
Îţi place obrazul meu prins în plasă?
Doamnă moarte, tare-aş vrea sǎ îmi spui
Ce simţi înghiţind cuvinte amărui?
Doamnă veşnicie, doar o întrebare,
Sufletul meu cum ţi se pare?
(La cules de ingeri, Ochiul de greier, 1981)
Pusztai Péter rajza