Artisjus Irodalmi díj Markó Bélának
Markó Béla:
TÉLVÉGI ZSOLTÁR
Izzadságtól szaglik
s guberál az Isten,
ha már nem segít más,
hogy magán segítsen,
kenyérmaradékot,
félig ivott kólát,
formátlan tartalmat
s tartalmatlan formát,
mocskos a szakálla,
fekete a körme,
a kóbor ebek is
meghőkölnek tőle,
áporodott szilvát,
meglöttyedt barackot,
gyűjti piszkos zsákban
a pillepalackot,
turkál a világban,
mint koszos kukában,
evés előtt tesz-vesz
az evés utánban,
mindent újragondol,
mindent újratermel,
abból él, amitől
meghalna az ember,
éjszaka kilopja
dögkútból a dögöt,
mert ami romlandó,
csak az lehet örök,
csak abból teremthet
új kutyát vagy macskát,
a fű közé tücsköt
s a tóba halacskát,
nyálban, gennyben, húgyban,
kotor a szemétben,
patkány tükröződik
véreres szemében.
Guberáló Isten
odafent a mennyben,
hányszor használtad már
minden egyes sejtem?
Hányszor rejtettél már
szakadt tarisznyádba,
hányszor hajítottál
vissza a világba?
Hányszor volt tél eddig?
S tavasz is már hányszor?
Ismét nő a kertem
saját anyagából.
Forrás: Bocsáss meg, Ginsberg. Versek. Kalligram, Budapest, 2018.
A kötetért odaítélt díjat ma, február 18-án veszi át a szerző.
Pusztai Péter rajza
2019. február 18. 08:22
Először megdöbbenve olvastam a verset,de a végén megörvendtem. Végig azt éreztem,amit a kötet címe kifejez : Bocsáss meg,Ginsberg.