Már süpped mellem hava,

akár éhes falkák hagynák
rohanó tegnapok nyomát,
s éjszín-pillangók isszák
szemem kék szirmát.

Most hiába szólítasz
a kert rozsdás zára mögött,
irdatlan az alagút
az elvadult bozót között.

Már nem értem szavad.

Rügyből lombhullásba rogyva,
új szótár, fordító kellene,
mert oly kusza a vissza,
mint kerúbok távoli éneke.

1. Berkes József:
   2019. február 19. 12:58

   Úgy érzem ennek a versnek üzenete van minden idős ember felé.
   Kiútja csak annak van, aki megtalálja az új szótárt, sőt alkalmazni is tudja a benne lévő szavakat.
   Mert valóban másról szólnak, de szép a hangjuk azoknak a számára, akik el tudják olvasni, talán értelmezni is a jelentésüket.
   Én talán már hallom az angyali éneket, de még a földi érzékszerveimmel.

2. Berkes József:
   2019. február 19. 13:03

   Hová lett a hozzászólásom?

3. CSELÉNYI Béla:
   2019. február 19. 14:34

   Valóban szép, szemléletes vers; alkotója nem hervad el, csak ikebanává változik.