(Régi lapok érdekes írásaiból)

A kérődzés, ezen csodálatos és különös életműködés nem csupán a szarvasmarhák vagy hasított körműek kitüntetését képezi: hanem a többi állatok között, sőt, mi az olvasó előtt még kevésbbé ismert lehet, az emberek között is előfordul. Blumenbach négy jeles példát hozott fel a kérődző emberekről, kik között kettőnek, mint ők maguk állították, a kérődzés nagy élvezetet okozott, és azt önkényök szerint teljesíthették; holott a máskettő akaratja ellenére volt a kérődzésre kényszerítve. Ezen, az embernél is előforduló állati életműködésnek közelebbi megismertetését dr. Elliotsontól bírjuk, ki egy 89 éves nőről teszen említést, ki a kérődzést kora fiatalsága óta mindig folytatta, s amellett folyvást jó egészségnek örvendett.
Reggelire theát és vajjal kent pirított kenyeret, délre húslevest fehérkenyérrel és burgonyát, estére pedig theát vagy néha kávét szokott enni és inni. Rendesen minden evés után kérődzőtt, a délebéd után pedig kivétel nélkül. A bor, sör és némely keményebb eledel sohasem jött fel gyomrából a szájába, a thea is csak délután, de nem reggel; ellenben a víz mindig feljött, és úgylátszik, hogy a többi eledel feljövetelét idézte elő. A kérődzés ezen nőnek átalában már valódi és kellemes élvezetet szerzett; de mégis a vajas kenyér és thea roszul esett neki, ha a szájába feljött, úgy szintén a zsíros ételek is, melyek gyakran nem egyszer, hanem többször jöttek fel a gyomorból a szájba, míg végre ki kellett azokat hánynia. A gyógyszerek soha sem jöttek fel.
A kérődzés néha közvetlenül az ebéd után, néha meg egy vagy két óra múlva az étkezés után szokott bekövetkezni. Ha a nő csak kissé is roszul volt, a kérődzés azonnal elmaradt. A tápszerek a gyomorból a szájba való feljövetelig semmi változást nem szenvedtek, és mindig azon sorban szoktak feljönni, melyben lenyelettek. Az érintett nő azt hitte, hogy a kérődzés az ő családjában valami közönséges dolog. Atyjáról és egyik testvéréről bizonyosan állítá, hogy azok szintén kérődztek, kik mindketten kora halállal hunytak el. Ő maga ellenben még ősz korában is egészséges volt.

A Vasárnapi Újság 1862. december 21.-i számából tallózta: Bölöni Domokos