Magán(y)beszéd hozzáfűzött gondolatfoszlányokkal

Az éjszaka ellopta
a szememből az otthonlét
fényét. Az otthonlét
honvággyá érett. Elvágva
kapcsolatát a hazával.
Így hiszem.

Az otthon szaga rég
elillant, vágyak maradtak
csupán – a távoli ismerősök
után. Görcsösen mozdul a
test. Remeg a kéz
és csikorognak a csigolyák.
Zavartan hátrafordulsz.
A Volt lyukat mélyesztett
köréd az időben.

Tárógödör alján szitálom
az emléktöredékeket.
Akarom és rákényszerülök.
Emlékeid vaskos könyvébe mélyedsz.

Világváltozások
térképét viselem bőrömön.
És szépen fáradok
bele, ahogy lassan
emlékké párolgok
jómagam is.

És majd hirtelen
táguló pupillád
mögött már nem
érzékeled a jelent
sem.