Laskát mindig elszomorították a népe fogyására vonatkozó adatok. Hogy Magyarország lakossága 1990 óta folyamatosan csökken – annak ellenére, hogy az elcsatolt területekről szép számban vándoroltak be „hazavágyó” nemzettársak. Hogy Erdélyben tíz év alatt háromszázezerrel lett kevesebb a magyarok száma, s hogy a Vajdaságban is, jaj! Hát mi lesz ezzel a parányi néppel? Valóban alkonya közeledik?
Több ízben töprengett azon, hogy lehet, hogy e nép fiai nem ismerik föl a végveszélyt, s nem szedik össze magukat, egyre-másra gyermeket csinálva. Ilyenkor mindig patetikus hangulatba került, szeme megtelt könnyel, s olyan mondásokat parafrazálgatott, hogy Erdély azé lesz, aki teleszüli; az anyák kell megnyerjék ezt a csatát stb.
Aztán egy napon meglepő információhoz jutott, s miután értelmezte, megnyugodott: évről évre nő a felnőtt lakosság átlag kilószáma, egyre kövérebbek vagyunk. Tehát számszerűségünkben fogyunk, de kiló szempontjából nagyon ott vagyunk a szeren – ujjongott Laska. Amennyivel kevesebben leszünk, annyival nagyobb a súlyunk, tehát végeredményben nincs veszteség! Lehet, hogy tizenötmillió magyar helyett húsz év múlva csak tízmillió lesz, de tömegében nem fog csökkenni. És ez a fontos: a tömeg, a masszív jelenlét, bólogatott Laska, és erőt véve magán, megevett még tíz palacsintát.

Forrás: Zsidó Ferenc: Laska Lajos. ProPrint, 2012.

1. Csata Ernő:
   2019. február 20. 10:24

   Kedves Ferenc, ez egy jó kis fricska, de Laskának lassan ebben sem lesz igaza, mert nagyon sokan elkezdtek fogyókúrázni, főleg a nők, de már a férfiak is (kivéve Laskát, aki egyszerre bevág tíz palacsintát).