(Régi lapok érdekes írásaiból)

A franczia katonaság táborát a zuávok (afrikai öltözetű franczia katonák) elmés ötletei és furfangossága szokta leginkább felvidítani. Ilyen zuáv elmésséget hirdettek minap az újságok, a melly röviden ebből áll. Egyszer a franczia előőrsök (fórposztok) szokatlan mozgalmat vesznek észre a szebasztopoli muszka helyőrségben, mintha erősítést kaptak volna. Nem tudták a francziák mire vélni a dolgot, s hogy bizonyosat tudjanak, elhatározták, hogy bármi áron el kell fogni egy muszka előőrsöt, a kit azután kikérdezzenek. Könnyű az effélét elhatározni, de végrehajtani igen nehéz, mert a muszka őrszemek igen vigyázók. Több éjjel hiában próbálták a dolgot a francziák, de egyebet nem nyertek vele, mint hogy az egész előőrsi lánczolatot fellázították. Ekkor előáll egy zuáv, elmegy az előőrsi parancsnokhoz s ajánlkozik, hogy majd elintézi ő, csak bízzák rá a dolgot. Nem sok idő telt a várakozásba. Egy setét, esős éjszakán egy muszka előőrs egyszerre csak azt hallja, hogy valami zörög a szomszéd bokorban. Elkiáltja, hogy: Állj, kí vagy!, de e kiáltásra nem hall egyéb választ, mint a legtermészetesebb disznóröfögést. Az én muszkám elcsodálkozik, füleit hegyezi, s azon töprenkedik, hogy honnan jöhetett ide ez a jó ízű állat? Ahá!, gondolja magában, bizonyosan az ellenség táborából szabadult ide az istenadta mangalíczája; majd jó lesz az a mi éhes gyomrunknak. De csak csendesen, nehogy a tisztek megtudják, mert még eleszik előlünk!
Így gondolkozott a furfangos moszkó s nagy hamisan elkezdi roszul utánzottröfögéssel magához csalogatni a sertést; s valóban ez közeledni is látszik feléje. Ekkor leoldja puskaszíját, hogy majd az állat nyakába veti, azonban ez utóbbi egyszerre csak rá ugrik, mint a tigris, földhöz vágja a muszkát, s hogy ne kiálthasson, rögtön kendőt gyúr a szájába. Erre nagyot füttyent, s a közel bokorból nárorn izmos zuáv ugrik elő, kik felkapják a muszkát s mennek vele, mint a förgeteg.
A képzelt disznó nem volt más, mint egy disznóbőrbe varrt zuáv, ki igen természethíven tudta utánozni a disznó röfögését. A szegény muszkának hamar elmúlt az étvágya, de annál többet kellett beszélnie, mindenről, amit tudott, a franczia előörsi parancsnok előtt.

A Vasárnapi Újság 1855.január 21-i számából tallózta: Bölöni Domokos