Neumann János (1903–1957) Budapesten született. Édesapja, Miksa, aki a Magyar Jelzálog- és Hitelbank igazgatója volt, 1913-ban nemesi címet kapott, és felvette a margittai előnevet. A fia így lett hivatalosan margittai Neumann János, későbbi külföldi tartózkodása idején a John von Neumann nevet használta.

Neumann már kiskorában magyar anyanyelve, valamint a francia és a német mellett megtanult latinul és ógörögül, fejszámolásban is rendkívüli eredményeket mutatott fel. (Ez utóbbi képessége felnőttkorában szinte védjegyévé vált. Legenda szerint a korai elektronikus számológépek számításait ő maga ellenőrizte fejben, a gépekkel azonos sebességgel.) Tízévesen felvették a pesti, híres fasori evangélikus főgimnáziumba, ahol Rátz László tanár úrtól tanult matematikát. Érettségije után, 1921-ben Neumann beiratkozott a budapesti tudományegyetem matematikaszakára. Egyetemi évei alatt sokat tartózkodott Berlinben, ahol szorosra fűzte kapcsolatát Wigner Jenővel, Szilárd Leóval és Gábor Dénessel. Vegyészmérnöki diplomáját 1925-ben szerezte Zürichben, matematikából pedig egy évvel később doktorált Budapesten. 

Esztendő múltán, 1926–27-ben Göttingenben tovább bővítette tudását, ottani tartózkodása emlékét márvány-táblával örökítette meg a német egyetemi város közönsége. 1930-ban meghívták vendégprofesszornak az Egyesült Államokba, Princetonba, ahol a világ legkiválóbb tudósai gyűltek össze. A városkában ma utcanév is őrzi Neumann emlékét.

Az 1930-as évek végétől érdeklődése egyre jobban az alkalmazott matematikai problémák felé fordult. A II. világháború idején addigi tevékenysége mellett Los Alamosban részt vett az első atombomba megépítésével kapcsolatos titkos program elméleti munkáiban. 1955-ben az öttagú Atomenergia Bizottság (AEC) tagjává nevezték ki, amely akkor a legmagasabb szintű kormánymegbízatásnak számított egy tudós számára. 
Az atom-/hidrogénbomba kísérleti robbantásainál keletkező lökéshullámok tanulmányozásával olyan bonyolult matematikai összefüggésekhez jutott, amelyeket klasszikus módszerekkel már nem tudtak megoldani. Akkor fordult a nagysebességű elektronikus számítások lehetősége felé. Neve összekapcsolódott a modern elektronikus számítógéppel. Ennek logikai tervezésében kiemelkedő érdemeket szerzett, alapvető gondolatait – a kettes számrendszer alkalmazása, memória, programtárolás, utasítás rendszer – Neumann-elvekként említi a tudomány. Matematikusi munkásságából ő a kvantummechanika matematikai megalapozását tartotta a legfontosabbnak.
Nevéhez (is) fűződik a „játékelmélet” megteremtése, a koreai háború idején például ezen elmélet ismeretében döntött az USA úgy, hogy nem támadja meg Kínát! Számos tudományos akadémia és társaság választotta tagjának, illetve díszdoktorának. 1957-ben hunyt el, a princetoni temetőben alussza örök álmát.

Neumann Jánost a 20. század legnagyobb hatású matematikusaként jegyzik. A matematika majd’ minden ágában új eredményeket ért el, új diszciplínákat hozott létre. A Financial Times 1999. december 24-i számában a 20. század emberének deklarálta a tudóst.

Köszönöm szépen Rab Irén tanárnőnek a göttingeni emléktábla, Gyuris József barátomnak a princetoni sír, valamint Erdős André diplomatának a princetoni utcanévtábla fotóját, amellyel cikkemet gyarapították.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban