A paradoxon olyan állítás, amely ellentmondásra, a józan észt nyugtalanító következtetésre vezet. Ilyen értelemben használom a továbbiakban magam is, nem úgy, mint a mindennapokban, amikor néha egyszerűen meghökkentő dolgokat neveznek paradoxonnak. De egyébként sem mind az, ami annak tűnik vagy amit annak mondanak. Ezt egy életemből vett példával világítanám meg.

Egy időben sokat olvastam a paradoxonokról, a görög ókori filozófiától a modern matematikában játszott szerepükig. Ott vannak például Zénonnak a mozgás elvi lehetetleneségét bizonyító érvei, apóriái a nyílvesszővel, Akhilleusszal és a teknősbékával… Ezeket egyszer megpróbáltam a gyakorlatban is alkotóan alkalmazni: egy taxisofőrnek, aki az állomásról hazaszállított, elmagyaráztam, hogy nem tartozom neki viteldíjjal, hiszen mozgás nincs is: a nyílvessző ahhoz, hogy egy bizonyos távolságot megtegyen, először annak a felét kell megtennie, és így tovább – vagyis végtelen számú szakaszt, amire márpedig véges lény vagy annak eszköze nem képes. A taxisofőr pechemre nem bizonyult elméleti beállítottságú elmének, fenyegetően kilátásba helyezte, hogy abban a szent helyben és minutában megmutatja, hogy ő viszont mire képes, úgyhogy fizettem. Remélem, alábbi magyarázási kísérletem nem vált ki hasonló reagálást a nyájas olvasóból.

Bevallom, meglepett a hír, hogy Laura Codruta Kövesi (a továbbiakban LCK) eséllyel pályázik az európai főügyészi tisztségre. A romániai korrupcióellenesség teljhatalmú ura többször alkotmányt sértett, legsúlyosabban akkor, amikor a titkosszolgálatokkal lepaktálva, alkotmányellenesnek nyilvánított protokollumok alapján és azokon túlmenően a Basescu-Macovei rendőr- és ügyészállamot politikai és gazdasági ellenfelek megsemmisítésére használta fel. Harcát bilinccsörgés, hazug vívmányjelentések sora, a propagandasajtó állandó harckészültségben tartása és főképpen az ártatlanság vélelmének semmibe vétele kísérte. Azokat pedig, akik visszaélései ellen szót emeltek, a jogállamiság és a független igazságszolgáltatás ellenségeinek nyilvánították – itthon és az Európai Unióban.

Most egy olyan igazságszolgáltatási intézmény, az Európai Ügyészség  nehezen átláthatató eljárás alapján történő felállításáról van szó, amely várhatóan 2020 végén kezdi meg a működését… Bonyolult gépezetről, amelyhez Románia elsőként csatlakozott, Magyarország pedig egyáltalán nem.

A folyamat azonban beindult, és annak ellenére, hogy LCK tegnap egy első rangsoroláson, mondhatni alkalmassági teszten alulmaradt (második-harmadik lett a háromból), a döntő politikai szavazás nyomán február végén még akár el is nyerheti a magas tisztséget. Annak ellenére, hogy országában ügyészi eljárás indult ellene, s már eddig további tizennyolc – a protokollumokkal együtt tizenkilenc – súlyos váddal kell szembenéznie. (Talán még a plágiumügye is elővehető, különösen a jelölés összefüggésében…)

LCK beidézése után az EU nem egy prominense azonnal kiált mellette , gyakorlatilag beleszólva egy bukaresti ügyészség, a romániai igazságszolgáltatás ügyeibe, semmibe véve a román alkotmánybíróság döntéseit, a független, politikai befolyástól mentes igazságszolgáltatás elveit, amelyeket annyiszor számonkértek a LCK túlkapásait bírálókon. Satöbbi, satöbbi. 

Az is lehet, hogy a mostani színjáték, LCK első helyen való jelölése, az érdeklődés ébren tartása: mindössze píár-fogás, és LCK nem lesz főügyész, viszont a sok szereplés után simán tagjává válhat az Európai Ügyészség kollégiumának, amely a stratégiai döntéshozatalért felel, vagy pedig egyike lehet az operatív teendőket ellátó delegált európai ügyészeknek, akik a nyomozások és a büntetőeljárások lebonyolításáért felelnek majd, esetleg az állandó tanácsok egyikének, amelyek a vizsgálatokat ellenőrzik és irányítják és operatív döntéseket hoznak. Mindenképpen rettenetes, hogy ha bármilyen európai tisztségbe beválasztják, bőrét mentendő, az nem annak ellenére fog történni, amit elkövetett – hanem épp annak köszönhetően.

Olvasóim tanúsíthatják, milyen sokszor felvetettem a szelektív igazságszolgáltatás, a titkosszolgálati befolyásolás kérdését, problematikusságát. Nem egyszer paradoxonnak neveztem, hogy Európa urait nem háborították fel a korrupcióellenes harc ürügyén történő visszaélések, alkotmánysértések, de még a hírhedt protokollumok sem.

Most az Európai Ügyészség létrehozása körül, különösen az LCK jelölése körül történtek világossá tették számomra, hogy nincs szó semmiféle paradoxonról! Egyszerűen arról van szó, hogy milliárdos gazdasági érdekek és rendkívüli geopolitikai kihívások mindent felülírnak. Arról van szó, hogy akié a hatalom, az mondja meg, kinek hogyan kell betartania az „alapelveket”. Arról van szó, hogy quod licet Jovi non licet bovi, köznapibban, hogy az erősebb kutya… És ez az egész több mint felháborító. Émelyítő.

A parlamenti választásokra készülő Európai Unióban óriási, szinte követhetetlen mozgás van! Az út bizonytalan, de akárhova jutunk el, a viteldíjat meg kell fizetnünk.