– Tudod, aranyoskám, manapság még a magadfajta egyszerű embernek is agyafúrtnak kell lennie. Úgy is mondhatnám, igazi diplomatának. Mikor például azt kérdezik tőled, melyik focicsapattal vagy párttal szimpatizálsz, rántsd elő hamar a zsebkendődet és hosszasan trombitálj bele, mintha per pillanat az lett volna a világ legsürgősebb tennivalója. Mert mi van, ha te X-el tartasz, az ipse meg pont fordítva: Y-al ? Ugye, hogy máris beszereztél magadnak egy ádáz ellenséget? Szóval feldobhatod az üres sörösüveget, de utána lépj félre alóla. Marhatsz, öldökölhetsz a legnagyobb kéjjel, de csak szóban és lehetőleg az illető háta mögött. Bégetsz persze te is a nyájjal, de soha az első vonalban, soha a széleken, ahol a leghamarabb elkaphatnak, ha rostélyosra fájna a foguk. Nos, aranyoskám, remélem, ezúttal feladtam neked a leckét, lesz min elmélkedj egy jó darabig.
– Nem. Nem hinném. Sőt vedd úgy, hogy itt sem voltam s te végig annak a gilisztának dumáltál. Nála valószínű beválnának a tanácsaid: nincsen gerince.