Kiss Székely Zoltán: Októberi áhítat
Édesanyám szeme elmúlt nyolcvan éves.
Rögbarna szem fakul: Fiam, mi lesz velem?
Köd hull. Kékálmú utcákra terít tarka
terhet a félelem.
Édesanyám szája elmúlt nyolcvan éves.
Könyörgés benne kimondhatatlan vágyra.
Köd hull. Leszállás-kényszer noszogat télbe:
levél lengő tánca.
Édesanyám haja elmúlt nyolcvan éves.
Feledés-vihar szele érintette már.
Köd hull. Végső. Alóla cserrent ritkán a
késő mátyásmadár.
Édesanyám keze elmúlt nyolcvan éves.
Beletúr gyérülő hajamba. Csont s bőr már.
Köd hull. Mi lesz velünk? Tenyere tétován
kérdez. Választ se vár.
Édesanyám mosolya is nyolcvan éves.
Dédunoka-fényképet simogat szegény.
Köd hull. Leingó levelek közén sejlik
őszi permet: remény.
Édesanyám ajka elmúlt nyolcvanéves.
Nyomot hagy fényképen. Így búcsúzik ő el.
Köd hull. Marosmenti, sűrű. Isten bele-
vész. Ő marad közel.
2011
Pusztai Péter rajza