Tóth Mónika: Óh, reménytelenség…
Mostanában senkivel sem vagyok jóban:
sem a csillagokkal, sem az állatokkal,
sem az emberekkel,sem múzsámmal.
Örömnek ,kacajnak nyoma sincs szívemben,
dalnak, fénynek helye nincs lelkemben.
Úres vagyok, mint húskonzerves doboz…
Óh, reménytelenség, nesze – vidd maradék éveimet.
Pusztai Péter rajza