Székely-Benczédi Endre: Szándék

Ártatlanítani szeretném az alkonyatot.
A dombok combjai közül a homályt.
Magamért vallok ellenük, ha
fáradtnak látszol, s engem ér a vád.

Téged az alkonyat fáraszt, a csend,
s a titokká serdült semmiségek.

Ilyenkor nyomasztó lehet a tenyerem.
Nem a karom alá hajlik a vállad.
Mintha én lennék a terhed,
s én raktam volna tele titkokkal
a homályt…

Forrás: Székely-Benczédi Endre: Begyűjteném szavaidat. Versek. Juventus kiadó, Marosvásárhely, 2019.

2019. február 24.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights