…Úgy hozta a sors, hogy egy kivételével részt vehettem az RMDSZ valamennyi kongresszusán, és még ma is élénken élnek bennem a nagyváradi, első kongresszus képei.

A központi parkban levő szakszervezeti művelődési házat erős katonai és rendőrkordon fogta körül, csak többszörös igazoltatással lehetett bejutni az ülésterembe, a marosvásárhelyi események után Románia rettegett, nehogy valamiféle újabb etnikai konfliktus színhelye legyen ezúttal a körösparti város. Egységben az erő! – ez volt az 1990 áprilisának harmadik hetében megtartott első kongresszus jelszava, de hogy élő közvetítés nélkül is milyen figyelem követte a romániai magyarság részéről a fórumot, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a májusban sorra kerülő parlamenti választásokon a Képviselőházban majdnem egymillió, a Szenátusban pedig több mint egymillió szavazatot kapott az RMDSZ. Esztendőre rá, talán jelképesen is, a magyarság erejére emlékeztetve, Marosvásárhelyen már a második Kongresszust is megtartották, és még nem telt el két esztendő, amikor a Brassóban összegyűlt, harmadik RMDSZ országos tanácskozás jelentős változásokat hozott a szervezet élén. Visszavonult Domokos Géza, elsöprő többséggel az általa ajánlott Markó Bélát választották elnöknek, Tőkés Lászlót pedig közfelkiáltással fogadták el tiszteletbeli elnöknek.

Markó Béla lett az RMDSZ elnöke Brassóban. Fotó: Székely Sándor

Nem folytatom további részletekkel az RMDSZ kongresszusok krónikáját, csupán arra emlékeztetek, hogy Markó Béla 2011-ben megint csak Nagyváradon adta át az elnöki stafétabotot Kelemen Hunornak és nem is akármilyen körülmények között. A magyarországi FIDESZ ugyanis, amely mindeddig az RMDSZ-hegemóniát szerette volna megtörni a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Párt támogatásával, tett még egy utolsó kísérletet arra, hogy azt az Olosz Gergely nevű jelöltet választassa meg elnöknek, akit az idén korrupciós vádakkal elítéltek és nemzetközi elfogatási parancs életbeléptetése nyomán sehol sem találják. A próbálkozás eleve kudarcra ítéltetett, a küldöttek kifütyölték a magyarországi párt képviselőjének a kortesbeszédét, így a FIDESZ-nek nem maradt más hátra, mint az elkövetkező években egyre nagyobb mértékben közeledni az RMDSZ-hez, és ha nem is teljesen leírni az erdélyi kis pártokat, de mindenképpen feledtetve azt a faltörő kos szerepet, amelyekkel eddig megbízta őket. Valamire azonban még fel kell figyelnünk: a jelenleg Kolozsváron zajló kongresszus jelmondata, a Szövetség a jövőjéért, mindenképpen magában rejt egy igen lényeges paradigma-váltást. Amíg mostanig ugyanis az RMDSZ számos tekintetben a múltban élt, az egykori magyar intézményeket, a korabeli magyar tulajdonokat próbálta helyreállítani és kisebbségi jogokat biztosító törvényes keretekbe zárni, addig az eltelt három évtized alatt felnőtt egy újabb nemzedék, és kiderült, hogy a visszatekintés már nem elegendő, hiszen nagyot változott maga az ország és a világ. Egyértelművé vált, hogy zászlóharc ide és feliratharc oda, az erdélyi magyarság előtt álló legnagyobb veszély nem az asszimiláció, nem az elrománosítás, hanem a külföldre távozó fiatalok és középkorúak nagy száma nyomán önmaga demográfiai leépítése. Márpedig ezen csak úgy lehet segíteni, ha hosszabb-rövidebb távon olyan, bárki számára elfogadható jövőképet alakítanak ki, amelyben az egyének ugyanúgy megtalálják a számításaikat, mint a kisebb és nagyobb közösségek. És nem akárhol, hanem itthon, Erdélyben, itthon Romániában. Kolozsvár a maga rohamosan növekvő életszínvonalával ilyen tekintetben a lehető legjobb példa, a helyszín megválasztása ezért nem véletlen. És ma rendőrök, katonák helyett mindenféle kijelzőkkel, led-falakkal van tele a sportcsarnok, az újságíróknak a mobiltelefon applikációkban hangulatos kocsmákat ajánlanak. Jót tesz a demokráciának, ha a görcsök helyett a lazaság az uralkodó.

Székedi Ferenc

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2019. február 22.