Jaj, túl gyorsan mászik a gyermek!
Nem retteg, hogy könnyen leeshet,
fölmászik nem egyszer, nem kétszer,
hajtja őt a játékos kényszer,
nem fárad: a fönt és lent közti
tér az ő játékszere. Földi
bár a csúszda, alig pár méter,
és mégis áthidalni képes
eget s földet – szivárványszalag,
kissé félek, a gyermek kacag
boldogan, mintha a mennyekben
lakna s oda-vissza ingázna…
– Angyalcsúszda ez! – kiabálja
bennem valaki nagyon mélyről.
Jóska papa, mit csinálsz? Nézz föl!