Ady András: Konok
hajnal van álmosan írok nem sok időm van nem sok időt ad nekem az évszak a ház minden sarkába kéményen repedéseken ablakon nyitva feledt ajtón át benyomult a kinti ősz itt csak a kedély szállingózik kint a levelek hava száll…hajnal van s le-lehulló szemhéjjal makacskodok: ki kell tépjek a kert megmaradt zöld hangjából emlékben még egy-egy életerő-szerű szótagot
Pusztai Péter rajza