Kerekes Tamás: A regény rabjai (tizedik valami)
A nagy mesélő három házat vitt, két kertes ház Pesten, egy villa a Sashegyen és egy üdülő Balatonfüreden. Hozzá egy olyan feleség, aki kidobta, kiselejtezendőnek ítélte az egyik első kiadású Petőfi kötetet. Dedikálva.
Amikor például a belvárosban az a híres képviselő-választás volt, amelyen Steiger Gyulát, az Első Hazai Takarékpénztár igazgatóját léptették fel báró Kaás Ivorral szemben, Jókai azt mondotta nekünk: „Kétség nem fér hozzá, Steiger Gyula meglesz. Biztos a többsége. Hiszen mindazok biztos szavazói, akiknek váltóit a takarékpénztár elfogadta. És kinek nincs váltója?”
Mikor aztán megvolt a választás, és Steiger Gyula csúnyán megbukott, már másnap besietett Jókai az irodánkba és várta a kérdésünket: „No, lám, Steiger Gyula mégis megbukott.”
„Hát persze, hogy megbukott – volt a múltkorival teljesen korrespondáló válasz -, hiszen ellene szavaztak mindazok, kiknek váltóit a takarékpénztár visszautasította. Azok pedig sokkal többen vannak.”
Révay szerint Jókai korában a műveit 2000 példányban adták ki, akkor még nagyobb létszámú magyarsággal számolhattunk és nem volt tévé, rádió meg internet, mp3, most ez sok vagy kevés? Hasonlóképp nem idézem a nábobinak számító honoráriumokat, csak a jubileumi Díszkiadás félmilliócskájára utalok
Jókai Cigánybáró c. művét Johann Strauss zenésítette meg 1885-ben. Az operett már a kezdőévben, Bécsben nagy sikert aratott és számítani lehetett a világsikerre. A libbrettista, Schnitzler (nálunk Casanova-története révén ismert), lejött Bécsből és potom 2000 forintért megvette Jókaitól a szerzői jogokat.
Jókai nem írt több Cigánybárót, Strauss nem zenésített meg több Jókai regényt…
A gazdag bankár vacsorára hívta Jókait a legelőkelőbb étterembe. Pompás vacsorát szolgáltak fel. A nagy mesélő jó étvággyal evett mindenből. Vacsora után a bankár fizetett, majd tüntetően kivett húsz pengőt s a fizetőpincérnek nyújtotta.
-Ezt osszák el.
Jókai zsebébe nyúlt, kivett egy húszfillérest, átnyújtotta a pincérnek:
-Ezt pedig szorozzák meg.”
Ezt hívják irodalomnak.
Pusztai Péter rajza