Valljuk be, mikor írunk, igazából egy embernek szánjuk. (Ha csak nem vagyunk közemberek, akiknek a szószaporítás a dolguk.)
Akkor miért nem írjuk meg neki személyesen?
Ugyanazért, amiért nem mondjuk el személyesen. Csak vallomások idején. Azok meg egyre ritkábbak.
Ma nem vallunk meg semmit, csak vallatnak bennünket. Ezért hát a szélnek kiabáljuk, mint Midász, ha nem bírjuk magunkban tartani.
A facebook a szél szerepét tölti be. Irányítottan. Fúj ide-oda, mikor milyen kedve van, nem lehetsz biztos abban, hogy eljut a címzetthez, aki sejthetné, hogy neki szól – hát könnyelműen rázod le vállaidról, lelkedről a terheket. Könnyítesz magadon.
Aztán csodálkozol, ha a szél egyszer csak visszafújja…

2019-03-02