Nedves a talaj már nem volt, de langyos sem. „Meleg honnan?”, gondolta Vadmalac, hiszen a nap sem süt be ide, napmeleget indirekt ha kap.
Mármint az a kis parcella, a karjával be tudja határolni.
A földre hasalt, hogy közelebb kerüljön a hóvirág-együtteshez, amelyik még nem mutatkozott, de tavaly megígérte neki, hogy idén is nyílik.
Kapirgálta ugyan a tövüket, illetve a száraz leveleket körüle, de csak óvatosan, nehogy túl közel engedje a hóvirág hagymákhoz a hideget. Nehogy „kitakarja” őket. Tudja, milyen rossz, amikor róla lecsúszik a paplan éjszaka.
Bal karját felhúzta, hogy megnézze az óráját. „Most éppen dél van. Kidugják a fejük délután? Vagy holnapra?”

Forrás: Lenolaj.hu