reggelente persze csak hétvégén mert akkor akad némi csend a metábbik gondolkodásra szóval reggelente az az érzésem csak úgy oda vagyok ültetve valami ősszakadék fölé egy borzalmasan elkoptatott turista-hídra amit alig tart valami a semmi fölött és teljesen tőlem függ hogy a jobboldali avagy ellenkező part felé kezdek kúszni rajta de mivel mindenféle kényszer a leállásom eredményezi csak nézem azt a két szerencsétlent a két szélen…ott vár az isten és az ellenisten és én meg azt várom hogy ne általuk legyenek meghatározottak azok a partok