Havonta száz nő hagyja el
a selyemgyár otthonát
a szövőszékek hasztalan ugatnak
a grafikon a padlón csúszik
az igazgató megőszül
a telefon káromkodik
a haragtól zöld dollárok halkan visszatérnek Nyugatra
a jelszavakat még nagyobb betűkkel írják
a gyűléseken még forróbb a légkör
az autók hordják a környékbeli falvakból a lányokat
hogy a munkahelyen képesítést kapjanak
de havonta száz nő fut
felindultan mint a vörös selyemtől a bikák
a vér és torreádorok nélküli korridában
Bárcsak jönnének hamarabb a buldózerek
hogy elsimítsák a földet
a betonozók és kovácsok
a fogaik közt fütyülni tudó sofőrök
a naplopók az árvalányhajak az építőtelepi művészek
hogy zörögjenek a futószalagok
hogy énekeljenek a Siemens Martin kemencék
hogy kőolaj- és kőszénszag legyen
hogy a lányok megnyugodjanak
kéz a kézben
selyem és öntvény
gyár a gyár mellett

Bán Péter fordítása

Forrás: RMSZ-Színkép, 2001 október