régi bőgések íze
a mai haragoké
emlékszem
nem bőgtem egy délután
mikor leteremtettek
a konnektor miatt
nem akartam bőgni
és figyelmem lekötésére
elővettem egy falusi kalendáriumot
görcsösen figyeltem
a rajzokra fényképekre
hogy teli szájjal nevet a nap
hogy állnak a pártvezetők
hogy sül a friss cipó
mit tudom én mi
s akkor a sírás elmaradt
de felnőtt koromban
meg-megkönnyeztem ezt a délutánt
amikor sötétedésig nézegettem
azt a tucatkönyvet
konnektortól mikulásig

már nem jön a sírás
csak a kirobbanás
az hoz enyhülést
csalóka vigaszt
érzem aromáját
a paprikadühnek
s angyalok jönnek
mint egy pártbizottság

Budapest, 2019. III. 4.