Igen, disznósgazda leszek, ez már el van döntve. A jó múltkor e-mailt kaptam egy bennfentestől, még csak nem is kellett sokat győzködnie, hogy több szempontból is megéri. Meglévő állásom mellett nekifogok a disznótartásnak. Az illető hatalmas érveléssel bizonyította, miért éri meg még nekem is, aki pedig konzervben vagy vasárnapi asztalon szoktam disznót látni, egy-egy szeletet a kellő fűszerekkel elvarázsolva, mellette a krumplipüré sárgásfehér halma… Hadd ne folytassam, mert máris mértéktelen mohóság fogott el, holott még neki se álltam élelmem megtermelésének.
Ha világpolitikai ambícióim vannak, azokat is kielégíthetem, volt már úgy, hogy Romániában jártak a kínaiak, akár tízmillió állatot is benyelne az új piac a messzi Ázsiában. Nomármost ha én olyan ügyes vagyok, hogy a szállítmány legszebb példányai az én farmomról kerülnek ki, esetleg megkérdik a kínaiak, ki az az ipse, aki ilyen kiváló teljesítményre képes. Innen aztán már csak egy lépés, hogy olyasfajta szállítójuk legyek, mint annak idején a királyi, császári családoknak is volt!
Közelebb kereskedve, az EU háza tájáról is jó híreket hallani. Egyszer sok évre zárolták a romániai sertésexportot, ha jól emlékszem, igazi ragály, sertéspestis volt, de már vagy öt éve hárították a tiltást, ezen a télen viszont ismét megjelent a Rém. Ha belevágnék, csakis így agyalnék: azt is tudjuk, hogy többet fogyasztunk, mint amennyit megtermelünk, a vak is látja, ez lesz a legjobb üzlet, és ha ideje jön, neki kell indulni! Egy százfőnyi farm százkilós darabsúllyal számolva 29 000 lej befektetést igényel, ami a takarmány, a víz, a villanyáram stb. ára. Hét lej ötven banis kilónkénti átvételi árban szorozva a falka 75 000 lejt hoz, a profit tehát 46 000 lej. Mindez százhúsz nap leforgása alatt! Ismeretlen jótevőm hangsúlyozza, csöpp szakértelem se kell a pénzcsináláshoz. Van egy példája is, az életből leste el: egy tanárnő valahol lennebb, délen nekilátott csak úgy mellékesen vagy két éve, és dől a pénz. Alig győzi, vagy nem is győzi ellátni az üzleteket, vendéglőket friss és jó minőségű áruval.
Ebben a pillanatban simogatást éreztem a homlokomon. Felrezzentem, a feleségem állt mellettem. – Azt mondtad, szundizol egy félórácskát, nem többet, ébresszelek, mert menni kell a hivatalba. De pihentél egyáltalán? Álmodban egyfolytában számolgattál, szoroztál meg osztottál…
Válasz nélkül hagytam megjegyzését, eléggé összefüggéstelenül csak annyit mondtam neki, sajnálom, hogy nem álmodhattam végig a nagyon izgalmas álmot. Én biz szívesen lennék kondás, egyéb vágyam sincs, s hogy értelmiségi voltam valaha, csak hogy átkomponáljam A juhásznak jól megy dolga kezdetű műdalt. Nemcsak neki, hanem nekem, az újdonsült disznópásztornak se rossz, még ha a nyáj helyett a kondát legeltetem is, a tülkömet fújva.
Nem leszek depressziós, ismét természetközeli életet fogok élni, egy hónapban jó, ha egyszer kopogtatok a civilizáció szinte teljesen behajtott ajtaján, amikor élelmet és tiszta ruhát vételezek. A vakációban megjönnek a kiscserkészek, tanító nénijük szerint én vagyok Pista bácsi, az öreg kondás, aki csodaszép meséket tud, most rögtön el is mond egyet. Mire a feleségem: manapság a hülye is tudja, hogy a farmok megannyi zárt rendszer, akár sertés-, akár jércehúst termelnek. Nem disznót s tyúkot, érted? Erről szólnak az intenzív ipari tenyésztési módszerek, úgyhogy tégy le a kóricálásról. Online lerendezed a tápszert, amit kiszállítanak, az adagoláshoz se kell térdig koptatnod a lábad. Ez is pont olyan mozgásszegény mesterség, mint mondjuk egy lottóbódé árusáé vagy számítógépes hekkeré. Ints búcsút a természetnek és szedd a lábad, mert elkésel.
Mit mondjak, ezért, csak ezért nem lettem disznópásztor.