Nászta Katalin: Mikor elül a szél
megbolondul úgy ötven felé az ember
és úgy maradna
de fejlődik visszafelé
benő a földbe
mint gyökér
tavasszal már
más virágzik fölötte
szavak jönnek
rím hívja őket
ritmusra táncolnak
dobognak
rínak
keringőznek
s mikor elül a szél
egymás mellett elcsendesülve
karöltve ülnek
mint gyermek
ki dicséretre vágyik
2019-02-28
Pusztai Péter rajza
2019. március 7. 12:23
„Két karodban ringatózva”…..majd óly szép! Versely tovább!
2019. március 7. 12:33
Elírtam, de azért mégis verselj, ne tedd le a tollat!
2019. március 7. 17:28
Bizony, a jó vers az ember bőre alá férkőzik, észre sem veszi és sajátja lesz… (Radnóti Miklós: Két karodban)